„Puha diktatúra van Magyarországon. A politikai ellenzék még nincs börtönben, az élesen kritizálókat még nem ölik meg ismeretlen bérgyilkosok, a sajtó – körbehatárolt részében – még szabadon lehet kritizálni a jelenlegi kormányt és kormánypártokat. Puha az a diktatúra, amely a lakosság támogatását egzisztenciális függőséggel kényszeríti ki. A puha diktatúra választási kampányában az ellenzéki politikusokat bilincsben vezetik el a legnagyobb média hírverés közepette, majd évek múltával a kormányzati sajtó hallgatása mellett kiszabadulhatnak.
Parlamentáris diktatúra van Magyarországon. Formálisan még vannak választások, amelyen - az egzisztenciális függőségbe kényszerített emberek - a zsebükön keresztül szavaznak. A »demokratikus ellenzéki politikusok« politikai csapdába estek, a parlamentben havi fizetést felvevő képviselőik nem sokban különböznek azoktól az államtól elvileg független intézmények - például a választási bizottság, a nemzeti bank, az ügyészség, vagy általában a közigazgatás - alkalmazottaitól, akiket a kormányzat szintén tetszetős fizetésekkel »kárpótol« az elszenvedett lelki és szakmai terrorért. S eközben mind a kormánypártok, mind a parlamenti ellenzéki pártok képviselői utat nyitottak a »matyóhímzéses« jobboldali szélsőséges pártnak. Lelkük rajta.”