„Miért kell ennyit költeni a közmédiára, ha a nézettségi versenyben alig szerepel az élmezőnyben?” – merül fel újra és újra a kérdés.
„A közszolgálati médiát – jellegéből fakadóan – kettős elvárás feszíti. Egyrészt meg kell felelnie a közösségi szempontnak, vagyis olyan tartalmakat kell biztosítania, amelyek iránt közérdeklődés mutatkozik, de más csatornákon nem kapnak helyet. A legjobb példa erre a sportközvetítések egy része. A nyáron elinduló csatornán helyet kapnak olyan államilag is támogatott sportágak, amelyek más – profitorientált – adókon nem kapnak helyet, mivel ezek közvetítése nem kifizetődő számukra. Nyilvánvalóan kevesebb nézőt vonz a magyar sportlövészet, mint egy nemzetközi focirangadó, így a hirdetők számára sem vonzó a kapcsolódó reklámidő. Ugyanakkor a közösségiség szempontja megköveteli, hogy az állam a saját csatornáin keresztül foglalkozzon minden olyan sportággal és területtel, amely közérdeklődésre tart számot.
A közmédiával szemben támasztott másik elvárás viszont pontosan az anyagiakhoz kapcsolódik. »Miért kell ennyit költeni a közmédiára, ha a nézettségi versenyben alig szerepel az élmezőnyben?« – merül fel újra és újra a kérdés. Jogos elvárás, hogy olyan formában kapjon helyet a különböző tartalom a közmédia adásaiban, hogy minél több ember válassza azt; ugyanakkor a közszolgálati jellegből fakadó tartalomválasztás miatt nem (és nem is lehet) kizárólagos cél az emberek minél nagyobb tömegének elérése.
E kettősség tükrében érdemes elgondolkodni a köztévé átalakításán.”