„Kedves köztévé!” Egy konzervatív néző panaszai tíz tételben

„6. Az utóbbi napokban jobbára a hajmeresztő bakikon röhögött/szörnyülködött a nyilvánosság, holott van ennél nagyobb gond is. Tegnap este például másfél órán át néztem Magyarország Hírcsatornáját, hogy megtudjam, mi minden történt szeretett hazámban. Ebben a kilencven percben a belpolitikai hírek sorában a következőket tudtam meg: 1. az Országgyűlés azt fontolgatja, küldjünk-e katonákat az Iszlám Állam ellen (tökéletesen rendben van az anyag). 2. Bejátszás az idegenforgalom növekedéséről, illetve arról, hogy a köztévé megállapodott a Magyar Turizmus Zrt.-vel: az üzletek vasárnapi zárva tartása következtében felszabadult időre milyen tartalmas programokat fognak kínálni az embereknek (izzasztóan népnevelő szándéka miatt erős határeset). 3. A már idézett nézettségi adatok. 4. A tapolcai jobbikos jelöltön állítólag náci tetoválás van (a köztévé ötödik hazai hírének soványka – politikailag persze jól értelmezhető – téma). 5. Egy MSZP-s képviselő kezével fegyvert imitálva „puffantotta” le jobbikos politikustársát az Országgyűlésben (lásd az előző kommentárt). Ezeket a híreket vagy háromszor megismételték, de mást nem tudtam meg arról, hogy történt-e még egy tetoválás eltitkolásához fogható horderejű esemény az országban.

7. A hírek mellett a vélemények széles tárházát sem igen ismerhettük meg az elmúlt napokban. Két példa: Orbán Viktor március 15-iki beszédének politikai értékelésére ki volt az egyetlen meghívott vendég? Lánczi Tamás, a kormányközeli Századvég Alapítvány Politikai Elemzések Központjának igazgatója. Tegnap pedig kizárólag kivel kommentáltatták a hírt, hogy az RTL Klubban is foglalkoztak a nézettségi adatok »kozmetikázásával«? A szintén jobboldali Nézőpont Intézettől Mráz Ágoston Sámuellel. Személyesen természetesen egyikükkel sincs bajom, sőt, de mivel az utóbbi hónapokból hasonló példák garmadáját lehetne felidézni, fájó szívvel kell megállapítani: a BBC és a CNN babérjaira törő magyar köztévé végletesen elfogult.

8. Márpedig ezt a tényt előbb-utóbb megérzi a néző, és akkor annak csak egy következménye lehet: a propagandagépezetté alakított médiumtól egyre többen elfordulnak. Ez a jogállamiságra mért csapáson túl más következménnyel is fenyeget: az eredeti cél bukásával, vagyis azzal, hogy a kormányzati üzenetek eljuttatásának hatékonysága, hogy is mondjam, erős kihívásokkal fog küszködni.”