„Olvasom a hírt, miszerint az Eurostat huszonnyolc országban kérdezte meg a felnőtteket, mennyire elégedettek az életkörülményeikkel. Az európai átlag nyolc körül van, de abból ilyen-olyan címen le kell vonni az elégedetlenségi faktorokat. (...)
Szóval 6 pontnál többet – sajnos – nem adhatok magamnak. Sőt! Ha figyelembe kell vennem az egészségügyi állapotomat is, akkor legalább egy fél pontot máris le kell vonnom. Egyre több időt kell várakozással töltenem az orvosi rendelők előtt, amikor pedig a receptekkel átmegyek a gyógyszertárba, az elégedettségi mutatóm – látva az árakat – újabb négy tizeddel csökken. Ma reggel bekapcsoltam a rádiót, meghallgattam a híreket, aztán belenéztem az újságokba is, ahonnan a nyakamba ömlött az a sok-sok ellenségeskedés, ármánykodás, ami a politikai ellenfelek között folyik és ami naponta mérgezi az életemet. Azonnal levontam még három tizedet.
Most 4,9 tizeden állok, valahol tényleg e körül mozog az elégedettségi szintem. Lehet, hogy mégis Finnországban vagy Svédországban kellene élnem?”