A régi szisztéma, melyben, ha a kormánypárt bukik, proteszt szándékkal átvoksolnak a baloldalra, már csak történelem a magyar választók attitűdjében.
„Mit rontottunk el? Alapvetően több oldalról követtünk el hibákat.
1. Bár voltak olyan szervezetek amelyek másképp cselekedtek, mégis jellemző volt egy darabig, a Jobbik ignorálása. Ez több oldalról hiba. Erősíti a rendszerellenes képet, összehúzza bázisát. Ezen kívül alapvetően antidemokratikus. Egy politikai párt (jó esetben) embereket képvisel, a szavazóit. Akárhonnan is nézzük, a Jobbik elegendő támogatást kapott ahhoz hogy képviseletet adjon a parlamentben, még akkor is ha sok szempontból ordas eszméket fogalmaznak meg. Nem kihagyni kell őket a vitából, hanem pont ellenkezőleg: megverni őket benne és bizonyítani igaztalanságukat. Alapvető tévedés az, hogy ezzel a többi párt legitimálja őket. A politikai legitimáció forrása a nép, egy demokráciában el kell fogadni a szavazók akaratát, viszont törekedni kell a véleményük racionális érveléssel történő megmásítására.
2. Rosszul határoztuk meg politikai ellenfeleink súlyát. Mindegyikőnk, aki részt vesz (legalább helyi szinten) a politika alakításában, szinte kizárólag a Fideszt célozta meg mint legyőzendő rossz. Nem voltunk elég éberek és józanok ahhoz hogy belássuk: az első ellenfél akivel dacolnunk kell a szélsőjobb. Minden korrupciótól áthatott rendszer alapvetően magától összeomlik, (mióta felgyorsult világban élünk, ahol a hírek szinte azonnal elterjednek, még hamarabb is) a politikai ellenzéknek a kormányzóképesség kialakítására kell törekedni. Sokszor annyira beleéljük magunkat a napi politikai csatákba és az utcai politizálás rendszer döntögető tevékenységébe, hogy erről szinte elfeledkezünk. Miközben tüntetünk, hangosan beszélünk és ezzel (remélhetőleg) gyorsítjuk a NER hanyatlását, nem váltunk alternatívává és ezt a Jobbik próbálja kihasználni. Ezért mutatja magát visszafogottabbnak, konzervatívabbnak, akkor is ha tudjuk: mögötte a gárda, a betyársereg és egyéb szélsőséges szervezetek ideológiája van.
3. Nem figyeltünk fel a a folyamatokra. Miközben a Fidesz egyre xenofóbabb politikát folytat és mesterségesen is ellenségeket kreál a népnek, a Jobbiknak még mondania sem kell semmit. A régi szisztéma, melyben ha a kormánypárt bukik, proteszt szándékkal átvoksolnak a »baloldalra« már csak történelem a magyar választók attitűdjében. A Jobbik megjelenésével már a csalódott emberek nem mennek »messze« a tiltakozó voks megtételére, hiszen egyre inkább konvergál egymáshoz a két jobboldali párt. Így szabad átjárás van a két bázis között, amely óriási tartalék a Jobbiknak.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Mint kiderült, a Bors különszámának betiltásáról döntő bíró közelebb áll a Tisza Párthoz, mint gondolnánk – a Fővárosi Törvényszék természetesen tagad hevesen.
Az ellenzék azt hitte, a miniszterelnök menekül, pedig épp most mattolta őket. Schiffer András szerint Orbán Viktor tudatosan váltott, és beállt abba a pozícióba, ami eddig mindig tarolást hozott – miközben Tarr Zoltán egyetlen elszólással leplezte le a Tisza Párt valódi ajánlatát.
Akik még nem döntöttek, le fognak majd szavazni a biztonságra, a kormányképességre, a kiszámíthatóságra és a tapasztalatra, ez az én reményem – mondja Orbán Viktor. Hogy látja a háborús helyzetet? Megnyerhető-e a jobboldalnak a digitális tér? Mit gondol a Szőlő utcában történtekről? Interjú a miniszterelnökkel.
Még a viszonylag jobban ismert Ruszin-Szendi Romulusz kilátásai sem túl rózsásak a Magyar Nemzet információi szerint.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
