Tetemrehívás

„Nem tudjuk, hogy ki lőtte le Borisz Nyemcovot, de egy ember erőszakos halála minden politikai tényezőtől függetlenül is tragikus, megköveteli minden jóérzésű ember részvétét. Az orosz közbeszédben és leginkább az állami médiában zajló – hol hazafiasnak, hol gyűlöletkeltőnek, hol mindkettőnek nevezhető - kampány közvetlen utasítás nélkül is gaztettekre sarkallhat bárkit, aki amúgy is hajlamos ilyesmire. Minden társadalomnak kockázatos idáig eljutni, hiszen ezt a szellemet még egy erős kezű politikusnak is – ha egyszer akarná – sokkal nehezebb lenne visszazárni a palackba, mint kiengedni abból. Ezért is fontos, hogy a gyilkosokat minél előbb kézre kerítsék.

Nyemcov halála kapcsán önfeledten belpolitizálni – amint ez a szombat délutáni ellenzéki részvétnyilvánításon Oroszország nagykövetsége előtt történt – nem a legnemesebb kegyeleti gesztus. A néhány órával később kiadott részvét-nyilatkozat, melynek alapján a miniszterelnök utasítására Magyarország moszkvai nagykövete részt vett a Nyemcovot búcsúztató gyászmenetben, egyértelmű politikai, diplomáciai állásfoglalás. A külpolitikában vannak érdekek és értékek – folyamatosan változó arányban. Putyin budapesti látogatása kapcsán lehet hangsúlyozni gazdasági, energiabiztonsági érdekeinket, ha azonban értékeinket is komolyan vesszük, mélységesen felháborítónak kell tartanunk például azt az emlékezetpolitikát, amit a Fiumei úton felújított síremléknél láttunk. Egy biztos: az utóbbi napokban és pénteken a Várkert bazárban is sokat emlegetett polgári Magyarországnak egy emberként kell megállnia a meggyilkolt orosz ellenzéki vezető ravatala mellett.”