Így (ne) gründolj médiabirodalmat

„Ebben a helyzetben első pillantásra logikusnak tűnhet a »nem alkuszunk« elvének érvényesítése és új médiapiaci hídfőállások kiépítése. De csak első pillantásra. Ami a kormányközeli körök eddigi terveiről kiderült, az a realitások nem megfelelő felméréséről árulkodik.

A legbiztosabbnak mondható, voltaképpen már küszöbön álló fejlemény az M1 közszolgálati csatorna állami hírtelevízióvá történő átpozicionálása. Valóban minek az adófizetők pénzéből közvetett módon fenntartani egy hírcsatornát, amikor megtehetjük közvetlen módon is. Ezzel csak az a baj – vagyis nem csak az, de itt szorítkozzunk a stratégiai kérdésekre –, hogy a köztévé hírműsorai finoman szólva nem örvendenek széleskörű elfogadottságnak mint a hiteles tájékoztatás szédítő magaslatai. Arra, ami jelenleg a köztelevízió híradójában zajlik, a pikírt jegyzetírókon kívül csak a végsőkig elkötelezettek kíváncsiak, de ők meg a híradó nélkül is kormánypártiak. Így az állami hírcsatornának igen nagy meglepetést kellene szereznie ahhoz, hogy bármiféle befolyásoló erővel bírjon: szakmai teljesítményt kellene nyújtania, aminek nyilvánvalóan nem kedveznek az elvárt lojalitás szempontjai. És ezen az se segít, ha a Célpont stábja innentől a köztévében mondja meg a frankót.

A hagyományos politikai sajtóba való beruházás kidobott pénznek tűnik. Egy új rádió, televízió, ad absurdum egy új nyomtatott lap indítása a jelenkori médiaviszonyok teljes félreismerésén alapulna. A Hír TV indulása sem azért bírt nagy jelentőséggel a Fidesz számára, mert akkora közönségelérése lett volna, hanem mert ezzel is nőtt az esélye, hogy a jobboldal számára fontos hírek és értelmezések rendszeresen bekerüljenek a nyilvánosságba. Ma már a legtöbben amúgy sem közvetlenül a politikai sajtót fogyasztják, hanem a interneten cirkuláló, részben újrahasznosított tartalmakat. E tartalomtermelés kiindulópontjaként a politikai sajtó továbbra is fontos, de a Magyar Nemzet–Hír TV páros éppen az egységes üzenet miatt tudott eddig viszonylag hatékonyan működni. A jobboldalközeli orgánumok fragmentálódása, valamint az általuk közvetített üzenet többszólamúvá válása nem sokat segítene a nyilvánosság meghódításában. És amúgy is, ki lenne kíváncsi mondjuk egy ellen-Heti Válaszra, az eredeti Heti Válasz olvasóit is ideértve?

Az eddigi lehetőségeknél kecsegtetőbb a »bevásárlás« gondolata, a hírportáloktól kezdve egészen a kereskedelmi televíziókig (ez nyilván a TV2-t jelentené). Kérdés, hogy erre mekkora fogadókészség mutatkozik a potenciális eladói oldalról: a hírek szerint minél jelentősebb médiumról van szó, ez annál inkább csökken. Hírportált persze újonnan is lehet indítani – kereskedelmi televíziót már egy icipicit macerásabb –, de a jobboldalnak eddig nem volt igazán szerencséje ezzel a műfajjal. Ráadásul ha az uralkodó online stílusregisztert tekintjük, az nem feltétlenül kompatibilis a mainstream jobboldal által elvárt üzenetekkel. És a végén még a KDNP is összevonja a szemöldökét.”