Oké, végre, három hét után lecsukták Tarsolyt. Ideje volt. 150 milliárdot csalt a szentem, hát ezt mindenkinek ki kellett hevernie. Ez alatt az idő alatt gyakorlatilag azt csinálhatott a cégével, amit akart, például átíratta az egész hóbelevancot egy Orgován Béla nevű strómanra. Amilyen gyorsan és példásan járt el a rendőrség és az ügyészség a politikailag nem kifejezetten érintett Buda-Cash ügyében, olyan lassan és nyögvenyelősen ment ez a Quaestorral kapcsoaltban – bár szerintük marha gyorsak, eredményesek és pontosak voltak. Szerintem én is nagyszerű munkaerő vagyok.
4. Aztán Hava Nikita kérdése: »vajon mennyire torzítja a statisztikákat az, hogy az állam állami cégeken keresztül beteszi egy brókercégbe a közpénzt, ami ebből állampapírokat vásárol milliárdos tételben. És most csak egy eset derült ki, pedig kismillió állami cég van.«
Erről a vonalról még mindig nem tudok közelebbit mondani, bevallom, nem igazán értek hozzá, mindenesetre érdekes kérdésnek tűnik.
5. Végül: miért a szocialistákra mutogat a kormány, miközben 2010 óta teljes kontroll alá vonta (adott esetekben megszüntette, átalakította az összes olyan szervet, aminek feladata lenne az ilyen csalások felderítése?
Talán ez a legdühítőbb a fideszes kommunikációban. Vegyük sorba. A Fideszt az érdekli például, hogy a szocialista kormányok miért hunytak szemet a pénzügyi csalás fölött. 205-ben kérdezik ezt, amikor pontosan öt éve annak, hogy a Fidesz kétharmados többségével olyan törvényt hoz, amilyet akar, és gyakorlatilag az összes fontosabb szervet Orbánhoz hű emberekkel töltötte fel, legyen szó az ügyészségről, a jegybankról vagy az alkotmánybíróságról. Öt év lett volna rá, hogy a Fidesz ne hunyjon szemet a csalás fölött. Minden lehetséges eszköz ott volt a kezükben. Nem sikerült. Biztos a Gyurcsány miatt.