„Amíg az sincs a köztudatban, hogy a Várnegyed Dísz téri és Szent György téri épületeit: a Főparancsnokság, a Honvédelmi Minisztérium, a József-palota, a Királyi Lovarda és a palotabejárat épületeit nem a háború okozta – amúgy nem súlyos – sérüléseik, hanem politikai okok miatt bontották el a kommunizmus évtizedeiben…
…amíg nem tudatosodik bennünk az, hogy éppen a Sándor-palota, illetve a mellette álló Karmelita kolostor épületei sérültek a háborúban leginkább, mégis ezek állnak ma, hiszen a gyakorlatilag megsemmisült Sándor-palotát visszaépítették…
…vagy az, hogy a mai Országos Széchényi Könyvtárnak otthont adó krisztinavárosi épületszárny belsejét – szintén a kommunizmus alatt – teljesen elbontották, így L. Simon László kijelentése cinikusnak nevezhető, miszerint „eszük ágában sincs” az egykor Horthy által használt tereket újra reprezentációs célokra használni…
…addig nem fogjuk megérteni, hogy a Várnegyed a mindenkori politika játszótere, és amíg ez így van, nem lehet arról beszélgetni, hogy tisztán építészeti szempontból helyes-e ezek közül bármelyik visszaépítése.”