Hétköznapi hazugságok

„A struktúra különleges sajátossága, hogy nem a valóság visszatükrözésére épít a hírszolgáltatásban, hanem egy teljesen eltorzult fikció vetítésére. A hírek nem tények, hanem történetek, amelyeknek írója a riporter, dramaturgja a szerkesztő és megformálója a vágó (lásd: Daniel Cohn Bendit felszólalásának Papp Dániel általi meghamisítása vagy a veszprémi választás előtti hét anyagai kontra a győzelem tényének tálalása). Ez a konstrukció kizárja, hogy hírközvetítéssel foglalkozó valódi szakemberek dolgozzanak a rendszerben: itt meghatározott módon briefelt és ellenőrzött hazugságiparosok – szöveggyártók, illusztrátorok és technikusok – működnek, az ő fáradságos aprómunkájuk képezi az alapot, amire felépül az MTVA televíziós rádiós és online portfóliója.

És pont ez lesz, amiért szükségszerűen – és nagyon hamar – össze is dől az építmény.

Amit a hazugságipar művelői nem látnak ugyanis, hogy hazudni valamiről mindig sokkal energiaigényesebb, mint megmutatni a valóságot. A hazugság rendszere egyszerre mond ellent a legalapvetőbb matematikai szabályoknak és az energia megmaradás törvényének. Egy olyan szisztémát fenntartani, ami azt állítja valamiről, hogy nem az, ami, hanem teljesen más, csak és kizárólag akkor lehet, ha folyamatosan nagy energiákat fektetünk bele, hogy a másság látszatát megfelelő színvonalon tartsuk. Ez pedig már nem a hírműfaj, hanem szórakoztatás. Klasszikus értelemben vett entertaining, aminek megvan az a rossz tulajdonsága, hogy közönségigényt elégít ki: amíg igény van a fikcióra, működik, de amint változik a trend és ezzel változnak a közönség elvárásai, hamvába hal. (Erről a hollywoodi producerek, közöttük Andy Vajna tudnának sokat mesélni: hiába a gyakran 100 millió USD feletti költségvetés, ha a film lecsúszik a trendről, a produktum elkészítésére fordított büdzsé érdeklődés hiányában elégetett pénznek minősül.)

És már itt is vagyunk a lényegnél: az MTVA jelenleg fikciókat gyárt, nem a valóságot közvetíti és, hogy fenntartsa a látszatot, pénzt éget. Nagyon sokat, ráadásul a miénket. Meg lehet nézni, mennyi a működési költsége egy hírcsatornának (Hír TV), egy szórakoztató televíziónak (RTL), egy sportcsatornának (Sport1), mindehhez csapjuk még hozzá az AMC tematikus csatornáit valamint a Class FM, a Classic FM, a Juventus Rádió és a VS költségvetését és még így is csak az MTVA működtetési költségének kétharmadánál járunk. A hamis látszat fenntartása alapvetően vesztes játszma, amiben lehet, hogy egyes résztvevők pillanatnyi szinten jól járnak (fizetést kapnak, kiélhetik hatalommániájuk a rendszer működtetésében), de hosszú távon a végeredmény: elégetett közpénz és szükségszerű kudarc.

A hazugságokra épült rendszer sajátja továbbá, hogy nem csak kifelé, de önmagának is hazudik. Ez nyilvánul meg az MTVA paranoid külső és belső kommunikációjában: a sajtóiroda folyamatosan önigazolást kereső arroganciájában, a műsorhirdetések jópofáskodó vagy pátoszos pszeudo-nyelvezetében, a fontosabb műsorvezetők hisztijeiben és manírjaiban. Lehet, hogy külső szemmel furcsának tűnik, ha egy tévécsatorna kioktatja a nézőt vagy szubjektív kommentárban a konkurenciára mutogat, de az MTVA-nál ez természetes, hiszen egészséges lelkülettel lehetetlen elviselni, ha naponta szembesülünk vele, hogy amiben hiszünk / hinni próbálunk, nem igaz.”