„Amiről Orbán Viktor Magyarországon regél, azt Robert Fico Szlovákiában – ideologizálás nélkül – lassan végrehajtja: a Smer centrális erőtérré változik. Egy évvel a parlamenti választások előtt a Smer 35 százalék körül stabilizálta támogatottságát, ami első látásra nem jelent legyőzhetetlen erőt – 2010-ben ilyen eredménnyel ellenzékbe kényszerültek Ficóék. Ám most nem látni, hogyan állna össze egy olyan ütőképes jobboldali blokk (az ütőképes a Radičová-kormány idő előtti bukása miatt kulcsszó), amely váltani tudná őket. Potenciális koalíciós partner viszont akad a Smer számára.
Ha az SNS is bejutna a törvényhozásba, Ficóék gyakorlatilag megkerülhetetlenek lennének a következő négy évben is. Hogyan jutottunk idáig? Hiányzik a váltópárt. 1998-tól ezt a szerepet az SDK/SDKÚ vitte, mígnem 2012-ben látványosan összeomlott. Daniel Lipšic és Radoslav Procházka helyesen vette észre a piaci rést, mindketten jobboldali néppártot akartak felépíteni, ám ez egyiküknek sem sikerült. Lipšicnek már nem is fog, Procházkának még talán van egy dobása, ám egyelőre nem látni, hogyan lesz a Sieť 11–12 százalékából legalább 16–18 (az SDKÚ legjobb eredménye 18,4 százalék volt, 2006-ban), hogy a 20 százalékos kitűzött célról már ne is beszéljünk.”