„Áder jogászként, (korábban az MTA Szociológiai Kutatóintézetének országgyűlési törvényalkotást kutató tudományos munkatársaként) pontosan tudja, (nem úgy, mint elődje, a törvényhozás motorja) mit kéne képviselnie és milyen lehetőségei lennének köztársasági elnökként. Már ha legalább jelzésértékűen gátat akarna szabni a kétharmad jelen ciklusbeli utolsó ámokfutásának, a paksi paktumnak. De nem teszi. Csendben aláír, majd félrevezet, közleményében eltolja magától a felelősséget. Újfent nem harap a kézbe, amely oly sokáig etette. Áder tehát még mindig a leghűségesebb káder.(…)
Ha az ún. köztársasági elnöknek nincs is kifogása, az EU sem nézi jó szemmel a paksi beruházás bizonyos részleteit. Az ugyan nem igaz, hogy a teljes projektet blokkolnák (csak a fűtőanyag-beszerzéssel kapcsolatban kérnek módosítást), de a szerződések teljes titkosítását is felróják a magyar kormánynak.
Nagy az esély rá, hogy az Áder által gondolkodás nélkül szignált törvény uniós jogba ütközik, és az EU kötelezettségszegési eljárást indíthat Magyarországgal szemben. Talán még ennél is fontosabb és komolyabb következményekkel járhat, hogy az Unió vizsgálja a tiltott állami támogatás gyanúját, a közbeszerzési eljárás kihagyását és a versenyjogi előírások megsértését (nemzetközi tender elhagyását) is.”