„Az eddigi választásokon mindig bölcsen döntöttek a választók – írta nemrég, viszont azt is állítja, hogy a Jobbik erősödését látva most elbizonytalanodott. Miért?
Azok közé tartozom, akik jó véleménnyel vannak a választókról. Ezt politikusként is így gondoltam, most pedig, hogy már nem vagyok az, pláne megengedhetem magamnak ezt a luxust. Bölcs döntés volt 1990-ben a kommunisták elzavarása, ahogy '94-ben a Horthy-időszakot restaurálni igyekvő Antall-, majd Boross-kormány leváltása is. Szintén bölcs dolog volt a mi elzavarásunk is később, Horn Gyulástul, Tocsikostul, SZDSZ-estül. A 2002-es, amúgy senki által nem várt fideszes bukás, a korrupcióban fürdő, gőgös és mindent lenyúlni akaró Fidesz elzavarása is a választók bölcsességét jelezte. Aztán 2006-ban az SZDSZ kampányfőnökeként azon kevesek egyike voltam, akik nem számítottak arra, hogy az a koalíció ismét felhatalmazást kap, de látva a Fidesz teljesen elhibázott kampányát, ez is érthető volt. Aztán az után az ámokfutás után, amit közösen elkövettünk a szocialistákkal, indokolt és megkérdőjelezhetetlen volt a 2010-es kétharmados Fidesz-győzelem is. Tavaly pedig kódolható volt a végtelenül béna, szétesett ellenzék, a szinte nem létező baloldal csúfos veresége. Akkor még úgy tűnt, hogy a Jobbik benne marad a 15-20 százaléknyi karanténban, elsősorban Kelet-Magyarországon, ahol van fogékonyság a rasszizmusra, a szélsőségességre. Veszprémben is csak 15 százalékot kapott a Jobbik, bár az egy picit más. Eközben viszont azt mutatják az elemzések, hogy 1,5 millió szavazójuk van, ami szomorúsággal tölt el, még ha elemzőként értem is az okait.