„A Jobbiknak mennyire nyúlnak mélyre a külkapcsolatai? Tudnának iráni vagy orosz gyárakat hozni Ózdra? Tárgyalnak olyan gazdasági szereplőkkel, akik beszállhatnak a gazdaság felpörgetésébe?
Vannak, de hogy ezeket milyen tartalommal lehet megtölteni, az mindig egy kormányzati tevékenység időszakában realizálódik. Most nem mi irányítjuk az országot, nyilvánvalóan más pozícióból tárgyalunk. Most inkább megpróbáljuk megteremteni azt a bizalmi légkört, amely majd később megnyithatja az utat az ilyen típusú együttműködések előtt.
Nem értek egyet azzal a külpolitikai iránnyal, ami Szijjártó Péter érkezése óta dívik, amely a külpolitika egyetlen célját és feladatát a materiális értelemben, forintban kifejezhető előnyök megszerzésében jelöli meg.
A külpolitikának az a feladata, hogy egyengesse a különböző típusú együttműködések előtt az utat, és hiteles, kiszámítható és hosszú távú perspektívát vetítsen. Lehet, hogy Orbán Viktor van hatalmon, de neki a keleti nyitás egyfajta hitelességi problémát jelent, hiszen még a rövid távú memóriával rendelkezők is emlékezhetnek arra, hogy mit képviselt 2010-es kormányra kerülése előtt, milyen véleménye volt még 2008-ban, 2009-ben a Keletről, Kínáról, Oroszországról. Nyilván most Orbán tud egyedül kormánypozícióból tárgyalni, de azt én is tudom – mert visszahallom -, hogy Orbán Viktorra – kétharmad ide vagy oda – hogyan tekintenek keletről. Onnan, ahol hosszútávú bizalomra épül minden, ezt a fajta mentalitást nem részesítik előnyben.”