
Zaj
Kövér László megállapítása rosszindulatról, az elmúlt évtizedekre jellemző beidegződésről, de leginkább a helyzet teljes félreértéséről tanúskodik.
„A Magyar Nemzet és a Hír Televízió körül hetek óta tart a csatazaj, hitelességünk kikezdését néhányan fontos célnak tekintik balról és jobbról egyaránt. Szombaton már a Fidesz második embere, Kövér László is tett erre kísérletet. Pedig ő nem a közéleti botrányoktól fulladozókhoz tartozik, akiknek a vagyonnyilatkozatait naponta kell újraértelmezni. Nem az ismeretlenség homályából előkerült senki, hanem felelős politikus. Ezért aztán nem mindegy, mit mond a lapról, most épp a szolidaritásról és kollegialitásról megfeledkező Magyar Hírlapnak. (…)
A médiát »kormánypárti-ellenzéki (párti)«, még otrombábban »baráti-nem baráti« alapon felosztani olyan durva leegyszerűsítés, amely leginkább nem is a sajtónak, hanem a politikának árt. Egy párt és egy lap útja soha nem lehet azonos, még akkor sem, ha hasonló értékek fontosak mindkettejük számára. (Nem véletlen, hogy a Népszabadság számára az elmúlt 25 évben az a legkínosabb körülmény, hogy a Magyar Szocialista Párt által létrehozott Szabad Sajtó Alapítvány az egyik tulajdonosa.) Mivel más a céljuk, mások a feladataik is. Míg előbbi hatalomra akar jutni, utóbbinak ezt kell ellenőriznie. Mert ez a kötelessége. Ha tehát nincs közöttük mindenkor megfelelő távolság, akkor egy demokráciában mindketten sérülnek. Hiszen mindkettejük létjogosultságát ennek tudomásulvétele biztosítja. Ezen tehát nincs és nem is lehet vita köztük.
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Vereség után: megszólal a Fidesz kampányfőnöke | REAKCIÓ Orbán Balázzsal (VIDEÓ)

A Magyar Nemzet és a Hír Televízió nem azonosítható a tulajdonosával, tulajdonosaival, akármennyire el akarja is mosni a határokat Kövér László. Kritikája, hogy a sajtószabadság ma (csupán) a tulajdonosok szabadságát jelenti, nem igaz. Ezen ő nyilván azt érti, hogy a Magyar Nemzetnél és a Hír Televíziónál az újságírói szabadság és lelkiismeret nem létezik, mert csak az jelenhet meg, amit a tulajdonos megenged. A lap tulajdonosának szabadsága persze általában nagyon fontos dolog, de elsősorban közjogi értelemben. Enélkül ugyanis nincs demokrácia. A Magyar Nemzet és a Hír Televízió azonban sokkal több a tulajdonoshoz fűződő viszonyuknál, és az összes résztvevő számára teljesen természetes, hogy a tulajdonos akarata és érdekei nem feltétlenül vágnak egybe az alkotói közösségek céljaival. Ilyenkor is az újságírás szakmai szabályai érvényesülnek, amelyek kívül esnek a tulajdonosi jogok mindennapos gyakorlásán. Aki olvassa a Magyar Nemzetet, vagy figyeli a Hír Televíziót, annak egyértelmű, hogy itt ehhez az alapelvhez mindenki ragaszkodik.
A körülöttünk keltett zajnak megvan az oka. A lap vezetésében pár héttel ezelőtt változás történt. Nem igazán radikális változás, hiszen bár a korábbi vezetés lemondott, a Magyar Nemzetet az olvasók által jól ismert régi-új vezetők szerkesztik tovább, a korábban megismert kitűnő újságírókkal együtt. Az elmúlt hetek meggyőzhették, de a következő hetek, hónapok biztosan meg fogják győzni az olvasókat, hogy a lap – majdnem nyolc évtizedes értékeit is figyelembe véve – nem igazán változik.”






