Nem az érettségi teszi a szakembert

„Azt gondoljuk, az egyházi, a magán- és az alapítványi iskoláknak nem versenyezniük kell az állammal, hanem kiegészíteniük egymást. Például, amit a hátrányos helyzetű fiatalok tekintetében az egyház vagy néhány alapítványi iskola meg tud tenni, arra az állam sohasem lesz képes.

Akkor miért tűnik úgy a döntést végigolvasva, hogy az alapítványi iskoláknak alig jut képzési hely?

Az egyházi, a magán- és az alapítványi iskolák esetében is egyenként szeretnénk megvizsgálni, milyen mértékben tudjuk azt a szakmaszerkezetet támogatni, amelyet az elmúlt években kialakítottak. Igényt tartunk a munkájukra, de azt az elvet, hogy az állami iskola és az alapítványi egymással versenyezzen, nem lehet fenntartani. A demográfiai folyamatok miatt jóval kevesebb gyerek van, mint korábban volt.

(...)

Azt, hogy a hegesztőt hány g-vel kell írni, nem érettségihez kell kötni. A vita azon megy, hogy miért nem adunk mindenkinek érettségit, mert akkor az érettségi után, 18-19-20 évesen, mindenki jól átgondoltan eldöntené, milyen szakmát végez el egy másfél éves felnőtt tanfolyamon. Mi nem így gondolkodunk. Valaki végigviszi a gimnáziumot kettessel, látja, hogy főiskolára, egyetemre nincs esélye menni, eltelt az életéből öt év, fel tud mutatni egy 2-es érettségit és egy gyorstalpalón szerzett szakmát. Nem akarom a felnőttképzést értékeit elvitatni, de nyilván nem ugyanaz három év alatt elsajátítani egy szakmát nappali rendszerben, mint egy év alatt. Ugyanazt az öt évet hasznosíthatta volna úgy is, hogy elvégez egy hároméves szakiskolát, urambocsá, nem kettessel, hanem hármassal, négyessel, esetleg ötössel, és a harmadik év végén dönthet úgy, hogy megszerezi az érettségit plusz két év tanulás után. Nappalin, levelezőn, estin, ahogy szimpatikus. Itt van a koncepcionális különbség. Azért kereszteljük át szakközépiskolának a mostani szakiskolát, mert azt szeretnénk sugallni, hogy nincs vége a harmadik évvel. Megint csak öt évnél tartunk, de van egy jól megalapozott szakma a kezében az érettségi mellett. Alulról szeretnénk nyitva hagyni a rendszert fölfelé mindenki számára.

A piaci adatok alapján nem létezik problémaként ez a »kettes érettségi, plusz gyorstalpalón végzett szakma«. Az látszik, hogy akinek van érettségije és szakmája, nem esik ki a munkaerőpiacról. E körben az uniós átlaghoz hasonló a munkanélküliségi ráta. Ahol leszakadunk az átlagtól, az a szakiskolával rendelkezők munkanélkülisége. Ennek az oka az alapkompetenciák hiánya. Ők nem tudnak alkalmazkodni az első technológiaváltáshoz sem, ami gyorsan jön.

Nem attól fog a fiatal alkalmassá válni, mert érettségije van. A bádogos a csonka kúp területének kiszámítását szakmai-elméleti órán tanulja meg, nem a matematikaóra keretében. Itt a lényeg. Azt mondtuk, legyen egyharmad a közismereti tantárgyak és kétharmad a szakmai elmélet és gyakorlat aránya. A szakmát megerősítettük, és azért erősítettük meg, mert a szakmai elméletbe bevittünk számos olyan dolgot, pénzügyi ismereteket, vállalkozási ismereteket, amiket a hétköznapokban nem biztos, hogy a diák hasznosítani fog, de nagyobb eséllyel, mint a nándorfehérvári diadal időpontjának megtanulását. Egy jó szakember érettségi nélkül is képes megállni a helyét a magyar munkaerőpiacon. De a hároméves szakiskola után azt is megszerezheti.”