Brókerbetegségek

„Brókerbotrányból is volt bőven az elmúlt évtizedekben, és van még ma is. Negyedszázad kínos és sok szenvedést okozó megpróbáltatásai után célszerű néhány következtetést levonni a lényeget illetően: Sarlósék és hazai csatolmányaik nyilván nem azon munkálkodtak és munkálkodnak még ma is, hogy ne maguknak, azaz a pénzügyi szolgáltató szektornak szerezzenek meglehetősen barátságos kedvezményeket, ha kell, akár törvényekkel is alátámasztva. Bizony ezek a jogszabályok nem a fogyasztók (tízmillió magyar állampolgár és vállalkozásaik) kényelmi szempontjait veszik figyelembe ma sem.

Ezek a törvények távolról sem fogyasztóbarátok, sőt éppen ellenkezőleg, a fogyasztót, az ügyfelet a vadászat tárgyának tekintik, azaz leginkább baleknak. A jelenleg még hatályos törvények szerint az értékpapír-állományokat az azok nyilvántartására rendelt intézmény (KELER) a bróker neve alatt tartja nyilván, de „nem könyveli szét” külön az ügyfél és brókercég tulajdonára. A brókerekre van bízva, hogy az ügyfeleknek, azaz a levadászott balekoknak mit igazolnak vissza. Ezért van lehetőségük a pénzügyi befektetőknek az ügyfél és a saját pénzük között lavírozni, és bizony a brókerek e lavírozások során ritkán tévednek a saját kárukra.

Ennél is nagyobb hiba azonban, hogy nem szabályozzák törvényi korlátok a vállalható kockázat mértékét, így előfordulhat, hogy a nagy kockázatú, de nyereséges üzlet a brókeré, a bukta meg az ügyfélé. Előfordulhat az is, hogy jogtalanul olyan pénzekkel is vállalnak a brókercégek kockázatos ügyleteket, amelyek ebből ki vannak tiltva, például letétek, állami cégek pénzei stb. Sajnos az ilyesmit csak folyamatba épített ellenőrzéssel lehetne kiszúrni.”