Kell-e félni a kapitalizmustól?

„A NER azon alapul, hogy sokan rettegnek, kádárista emlékezetfoszlányok keverednek Orbán évértékelőivel, amelyekből nagy összességben az mászik elő, hogy a kapitalizmus a brókerek, a bankok és a multik uralma a becsületes magyar emberek fölött. De a cseppet is okosak pontosan tudják, hogy a NER csak a konkurenciát ritkítja, a célja az, hogy minél többen térjenek be az állami akolba (alkalmazottként, közmunkásként, kincstárjegy vásárlóként, CBA-kliensként, államnyugdíjasként), a tőlük elszedett (köz)pénzen finanszírozott vircsaft pedig maradjon meg a kivételezett keveseknek. Piac? Ja, az nincs. Kapitalizmus van, de csak a keveseknek.

A NER állami pénzen hízlalt álpolgárai mégis sokkal károsabb termékei a magyar társadalom kapitalizmus- (és szabadság-ellenes), önsorsrontó érzületének, mint a csaló brókerek, mert az utóbbiaknak nem áll rendelkezésére az állam az aljasságuk törvényesítésére. De mindkettő a kiegyensúlyozatlan, piacellenes kapitalizmusnak az eredménye, amelyet az táplál, hogy a magyar polgárok zömének nincs indíttatása a piaci alapú kapitalizmus és a szabadság védelmére. És mert nincs, ezért a tulajdon, a tőke és a szabadság nem oszlik el egyenletesen a társadalomban, hanem itt koncentrálódik, ott meg elfogy. És cserébe megvédte az állam a polgárát (a kapitalizmustól)? Persze, hogy nem. Éppen ellenkezőleg. Koncentráltan fordította ellene, mert megfosztotta az egyes embert a saját (szellemi és anyagi) erőforrásaitól, amellyel megszelídíthette és a saját javára fordíthatta volna a kapitalizmust.

A kapitalizmus megveri azokat, akik nem vesznek tudomást róla. Azokat, akik büszkén a vákuumba mennek levegőzni a Hárs-hegy helyett. De mielőtt az utolsókat rúgják, látni fogják, hogy a vákuumban elég kevés (nagyszájú, keresztény-nemzeti-szocialista-elempés) politikus, üzletember, és még annál is kevesebb holland meg amerikai van. Azok inkább a Hárs-hegyet meg az Alpokat választották.”