Amit viszont ketten együtt 1974-ig csináltak, az igazi nagy művészet, Grand’Art, világra szóló teljesítmény. És most hagyjuk a politikát, Jancsó sajátos baloldaliságát, a Fényes szelek, a Csillagosok, katonák hamis eszmei felhangjait.
Azok nagy filmek. Az Égi bárány is, a Még kér a nép is. A legnagyobb dologra képesek, amit csak a művészet elérhet: saját univerzumot teremtettek, amely érvényes marad a múló időben, mert a saját belső idejében létezik – mint az igazi nagy művek az Odüsszeiától a Száz év magányig.
Két művész, akik önmagukban az elmúlás foglyai voltak, de akik együtt, egymásra hatva az elmúlásból kiszabaduló, egyetemes értéket voltak képesek létrehozni. A művészet, úgy látszik, nem vektor-geometria, itt két erőhatás együttes következménye nem a kettőnek a Pitagorasz-tételből levezethető számszaki eredménye. Néha kioltják egymást, máskor azonban megsokszorozódva felragyog a közös teljesítmény.