Jancsó és Hernádi

2015. március 24. 11:15

Jancsó és Hernádi: két művész, akik önmagukban az elmúlás foglyai voltak, de akik együtt, egymásra hatva az elmúlásból kiszabaduló, egyetemes értéket voltak képesek létrehozni.

2015. március 24. 11:15
Bencsik Gábor
Bencsik Gábor

Hernádi Gyuláról írja magánlevelében az irodalmár: „Jancsó ereje nélkül szegény Gyulánk kókler volt. Kucséber, lottóárus, horoszkópgyártó”. Nehéz vitatkozni ezzel az eltúlzottságában is találó jellemzéssel. Hernádi jó írónak indult, lett Jancsó alkotótársa, majd lett az, ami itt sarkítva, karikírozva felsorolva van.

De ha már elevenbe vágunk, folytassuk a gondolatot. Hernádi ereje nélkül pedig Jancsó volt az, aki önmaga munkáját nem tudta helyesen megítélni, akinek a későbbi filmjeiben az arany szétválasztatlanul keveredett a fröccsöntött műanyaggal, és aki öregkorában már ízetlen kamasztréfákat növelt nagyjátékfilmekké.

Amit viszont ketten együtt 1974-ig csináltak, az igazi nagy művészet, Grand’Art, világra szóló teljesítmény. És most hagyjuk a politikát, Jancsó sajátos baloldaliságát, a Fényes szelek, a Csillagosok, katonák hamis eszmei felhangjait.

Azok nagy filmek. Az Égi bárány is, a Még kér a nép is. A legnagyobb dologra képesek, amit csak a művészet elérhet: saját univerzumot teremtettek, amely érvényes marad a múló időben, mert a saját belső idejében létezik – mint az igazi nagy művek az Odüsszeiától a Száz év magányig.

Két művész, akik önmagukban az elmúlás foglyai voltak, de akik együtt, egymásra hatva az elmúlásból kiszabaduló, egyetemes értéket voltak képesek létrehozni. A művészet, úgy látszik, nem vektor-geometria, itt két erőhatás együttes következménye nem a kettőnek a Pitagorasz-tételből levezethető számszaki eredménye. Néha kioltják egymást, máskor azonban megsokszorozódva felragyog a közös teljesítmény.
 

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 49 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Negue
2015. március 24. 22:29
Azt mondják halottakról, vagy jót vagy semmit. Egy időben a Miskolci Nemzeti Színház volt a kezük között.(Igaz, most sem jobb a helyzet!!!) Nos a fentiekhez igazodva, inkább nem szólok egy szót sem!
bumburi
2015. március 24. 21:27
Jancsó rendezőnek sem volt akkora sztár, mint amennyire hirdették. Szerintem például Zsurzs Évának a nyomába sem léphet :)
tango47
2015. március 24. 19:52
A blöff mesterei voltak. Jancsó félkarú törpe volt Hernádi nélkül.
marko11
2015. március 24. 16:27
Jancsóék 1989 után készített filmjei, talán összefüggésben a direkt politikai szerepvállalásával az SZDSZ-ben, már nem egy független alkotó filmjei. Nagyon nagy művész is lehet rövidlátó politikus – szögezhetjük le szomorúan, hiszen a magyar filmgyártás felszámolásában, bankok kezére játszásában Jancsó is szerepet vállalt. Az évről évre készülő blődliket, bohóctréfákat nézve a káosz-történelemről pedig nem lehetett nem feltenni a kérdést, hogy a magyar társadalom sorskérdései mellett elkötelezett magyar filmből hová lettek a morálisan is megformált életek? A magyar film erkölcsi tőkéje erodálódott. Írja Tóth Klára (számomra mérvadó) filmkritikus a Magyar Szemlében. http://www.magyarszemle.hu/cikk/nekrologok_kora_jancso_miklos_halalara
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!