Jancsó és Hernádi: két művész, akik önmagukban az elmúlás foglyai voltak, de akik együtt, egymásra hatva az elmúlásból kiszabaduló, egyetemes értéket voltak képesek létrehozni.
Hernádi Gyuláról írja magánlevelében az irodalmár: „Jancsó ereje nélkül szegény Gyulánk kókler volt. Kucséber, lottóárus, horoszkópgyártó”. Nehéz vitatkozni ezzel az eltúlzottságában is találó jellemzéssel. Hernádi jó írónak indult, lett Jancsó alkotótársa, majd lett az, ami itt sarkítva, karikírozva felsorolva van.
De ha már elevenbe vágunk, folytassuk a gondolatot. Hernádi ereje nélkül pedig Jancsó volt az, aki önmaga munkáját nem tudta helyesen megítélni, akinek a későbbi filmjeiben az arany szétválasztatlanul keveredett a fröccsöntött műanyaggal, és aki öregkorában már ízetlen kamasztréfákat növelt nagyjátékfilmekké.
Amit viszont ketten együtt 1974-ig csináltak, az igazi nagy művészet, Grand’Art, világra szóló teljesítmény. És most hagyjuk a politikát, Jancsó sajátos baloldaliságát, a Fényes szelek, a Csillagosok, katonák hamis eszmei felhangjait.
Azok nagy filmek. Az Égi bárány is, a Még kér a nép is. A legnagyobb dologra képesek, amit csak a művészet elérhet: saját univerzumot teremtettek, amely érvényes marad a múló időben, mert a saját belső idejében létezik – mint az igazi nagy művek az Odüsszeiától a Száz év magányig.
Két művész, akik önmagukban az elmúlás foglyai voltak, de akik együtt, egymásra hatva az elmúlásból kiszabaduló, egyetemes értéket voltak képesek létrehozni. A művészet, úgy látszik, nem vektor-geometria, itt két erőhatás együttes következménye nem a kettőnek a Pitagorasz-tételből levezethető számszaki eredménye. Néha kioltják egymást, máskor azonban megsokszorozódva felragyog a közös teljesítmény.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Nos, ilyesmi előfordul. Hat éve például az Euronews az Európai Vezető Díj egyik díjazottjává választotta Fekete-Győr Andrást.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Több mint ezermilliárd forintot mozgat meg a kormány.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
