Béláim!

„Na ebből van már elege a társadalomnak. Az elsimításokból. A Hajdú-Bét aktáit őrizetlen marhaistállókban tárolták, ennek sincs máig semmi következménye. Csoda-e, ha az ügyben indult nyomozások is zátonyra futottak? A pénzügyi felügyeletre úgy tekinthettünk évtizedekig, hogy egy üvegpalotában dolgozik ötszáz ember, jó melegben, jó magas fizetésért, s az a dolguk, hogy ne csináljanak semmit. A napokban egy férfit, aki csavarhúzóval támadt a mentősre, hét és fél év börtönre ítélték. Nálunk, aki harmincezer forinttal tartozik az adóhivatalnak, azt inkasszálják. Aki harmincmillióval, az alkupozícióba kerül. Aztán megy egyezkedni negyvenmilliós Audi R8-assal. Mint Tarsoly Csaba, a fiktív részvényt kibocsátó cég vezére, akit állítólag még ki sem hallgattak – legalábbis gyanúsítottként nem. Ha a Quaestor-, a Buda-Cash-botrány is így zárul – ahogyan Magyarországon korábban ezek az ügyek zárultak –, az a politikai elit mellett a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás totális csődje is lesz.

Ez még akkor is igaz, ha a fent említett – következmények nélkül maradó – súlyos gazdasági, sőt fehérgalléros ügyek szinte mindegyike elsősorban a baloldali kormányokról állított ki igen gyenge – azóta a választásokon is visszaigazolt – bizonyítványt. Változásra, változásokra van tehát szükség, itt is unortodox módszerekre, hogy ne mindig a »kisember« húzza a rövidebbet. Meg az adófizető. Akinek a pénzéért liberális gondolkodók leginkább akkor szoktak aggódni, ha azt maga az adófizető fizeti be. Most viszont azt várná az adófizető: ezúttal fizessenek a csalók.”