„Tény, hogy Nyugat-Európa számos országában a szakszervezetek egy része támogatja a vasárnapi munka tilalmát, karöltve egyházi szervezetekkel és sportegyesületekkel, amelyek a tilalom vélt vagy valós kedvezményezettjei. Az EU-n belüli kulturális és gazdasági különbségek miatt fontos is, hogy legyen tere a helyi preferenciák érvényesítésének. A változások azonban mégis egyre inkább a rugalmasság felé mutatnak – feltéve, ha általában véve a munkakörülményekben javulást lehet elérni.
A vasárnapi nyitva tartás jogának védelme tehát nem jelent feltétlenül féktelen konzumerizmust, és nem egyenlő a munkavállalói jogok leépítésének szándékával sem. Heti egy pihenőnapnak lennie kell! Legalább egynek. Ezt sok vizsgálat, számítás, elemzés alátámasztotta.
Minőségi különbséget jelent az ember élet- és munkakörülményeiben, hogy van-e egy olyan nap a héten, amikor rendszeresen pihenhet. Azt azonban nem támasztja alá az elemzés, hogy ennek a napnak egy országban mindenki számára ugyanannak kell lennie. Azt sem, hogy a közös pihenőnapot az államnak kell-e meghatároznia törvényileg. Civilizált helyeken kimondottan ellenjavallott, hogy ez a törvényi meghatározás érdekegyeztetés nélkül, a szociális partnerek kizárásával történjen.”