Egy párt a belső vitáit és konfliktusait érthető módon igyekszik szervezeten belül tartani. Úgy gondolom azonban, hogy az elmúlt évtizedek rossz hagyományaival abban is szakítanunk kell, hogy igenis tisztán, egyenesen beszéljünk saját közösségünkkel és a minket támogató emberekkel azokban a pillanatokban is, amikor a párt egységéről, a belső ellentétekről esik szó. Kónya Péter és Székely Sándor egykori párttársaink kilépése ilyen pillanat.
Az aktív, értékes, dolgos tagokat az Együtt megbecsüli – érkezzenek bárhonnan is hozzánk. Hiszen a mi közösségünkben csakis az elvégzett munka, az érdemi teljesítmény számít. És ha bárminemű konfliktus adódik szervezeten belül, az sohasem ideológiai vagy személyi alapon keletkezik, hanem a teljesítők és nem teljesítők között. Ezért Kónya Péter és Székely Sándor kilépésére sem tekintettünk soha Együtt-Szolidaritás konfliktusként, és kilépésük semmilyen módon nem kérdőjelezi meg a Szolidaritásból pártunk tagjaivá lett barátaink helyét és szerepét az Együttben.
Az elmúlt két és fél évben számos kiváló embert ismertem meg, akik a Szolidaritásból jöttek, és ma is aktív, rendkívül értékes tagjai közösségünknek. Ilyen ember például Vajda Zoltán, Szabó Szabolcs és Sértő-Radics István, akik a mai napig is komoly teljesítményt tudnak felmutatni akár a parlamenti, akár az önkormányzati munkájukat vesszük alapul.
De egyenként megemlíthetném azokat az aktivistákat is, akik az elmúlt két és fél évet – sokszor a személyes egzisztenciájuk kockáztatásával, a fideszes nagyurak fenyegetése ellenére – velünk küzdötték végig azért, hogy többek között Kónya Péter és Székely Sándor az Együtt színeiben mandátumhoz jussanak. Ezért is gondolom úgy, a pozíciók elfogadása, majd az Együtt elhagyása velük szemben sem volt korrekt lépés.
Kónya Péter és Székely Sándor személyes döntését elfogadjuk. Ám semmilyen körülmények között nem tudjuk elfogadni azt, hogy a párt színeiben, a közösség erőfeszítése nyomán megszerzett országgyűlési és fővárosi mandátumokat, illetve az azokkal járó privilégiumokat megtartsák maguknak. Hiszen az elmúlt két évben azért dolgozott mindenki az Együttben, hogy olyan képviselők kerüljenek az Országgyűlésbe és önkormányzatokba, akik képviseleti lehetőségeikkel és döntéshozatali jogkörükkel élve határozottan tudják megjeleníteni azokat az elveket és értékeket, amelyek megteremtették ezt a közösséget.
Ezért az elnökség döntése nyomán mind Kónya Pétert, mind pedig Székely Sándort arra kértem, hogy mondjanak le a közösségünk munkája által megszerzett parlamenti és fővárosi mandátumaikról, és helyüket adják át olyan embereknek, akik büszkén vállalva és megkérdőjelezhetetlen elkötelezettséggel továbbra is aktívan dolgoznak a pártért. Ez lenne a tisztességes és becsületes döntés – már csak azért is, mert korábban Kónya Péter is határozottan amellett érvelt, hogy azoknak, akik elhagyják a pártot, mandátumukat erkölcsi alapon vissza kell adniuk.
