De egyenként megemlíthetném azokat az aktivistákat is, akik az elmúlt két és fél évet – sokszor a személyes egzisztenciájuk kockáztatásával, a fideszes nagyurak fenyegetése ellenére – velünk küzdötték végig azért, hogy többek között Kónya Péter és Székely Sándor az Együtt színeiben mandátumhoz jussanak. Ezért is gondolom úgy, a pozíciók elfogadása, majd az Együtt elhagyása velük szemben sem volt korrekt lépés.
Kónya Péter és Székely Sándor személyes döntését elfogadjuk. Ám semmilyen körülmények között nem tudjuk elfogadni azt, hogy a párt színeiben, a közösség erőfeszítése nyomán megszerzett országgyűlési és fővárosi mandátumokat, illetve az azokkal járó privilégiumokat megtartsák maguknak. Hiszen az elmúlt két évben azért dolgozott mindenki az Együttben, hogy olyan képviselők kerüljenek az Országgyűlésbe és önkormányzatokba, akik képviseleti lehetőségeikkel és döntéshozatali jogkörükkel élve határozottan tudják megjeleníteni azokat az elveket és értékeket, amelyek megteremtették ezt a közösséget.
Ezért az elnökség döntése nyomán mind Kónya Pétert, mind pedig Székely Sándort arra kértem, hogy mondjanak le a közösségünk munkája által megszerzett parlamenti és fővárosi mandátumaikról, és helyüket adják át olyan embereknek, akik büszkén vállalva és megkérdőjelezhetetlen elkötelezettséggel továbbra is aktívan dolgoznak a pártért. Ez lenne a tisztességes és becsületes döntés – már csak azért is, mert korábban Kónya Péter is határozottan amellett érvelt, hogy azoknak, akik elhagyják a pártot, mandátumukat erkölcsi alapon vissza kell adniuk.