Magyarország, a „jó sztori”

„Persze a történethez tartozik, hogy lassan két esztendeje megindult a gazdasági kibontakozás Magyarországon. Makrogazdasági muta­tóink közül alig találni olyat, amelyben ne következett volna be éles, pozitív fordulat. A jelek szerint – legalább néhány éves távlatban – sikerült tartós növekedési pályára állnunk úgy, hogy nem kellenek a költségvetési megszorítások. Stabilak a pénzügyeink – történelmi mélyponton a jegybanki alapkamat, nincs infláció, csődkockázati mutatónk alacsony szinten, finanszírozási helyzetünk folyamatosan javul –, államháztartási hiá­nyunk tartósan az uniós kulcsszint alatt tartózkodik.

Ki emlékszik már arra, hogy Magyarország európai uniós tagságától kezdve kilenc éven át – a leghosszabb ideig (!) az EU-ban – szégyenpadon ült, mert egyfolytában elszállt a költségvetési deficitje.

Magyarország most azért jó sztori, és ennek örülni kellene az ellenzéki padsorokban is, mert valódi pénzügyi katasztrófát került el azzal, hogy a kormány, a Magyar Nemzeti Bankkal karöltve, idejében véghez vitte a devizahitelek forintosítását. Olyan rangos gazdasági lap, mint az Economist vagy a Financial Times is dicsérte cikkeiben a magyar kormányt, hogy idejében lépett, és megvédte a magyar lakosokat a svájci jegybank januári döntésének következményétől.

Szó se róla, ez itt még nem Ausztria, felzárkózó ország vagyunk. Miként azt – pont az MNB által szervezett Lámfalussy-konferencián – Ewald Novotny osztrák jegybankelnök aláhúzta, ha a kelet-közép-európai régió államai, így hazánk is, csupán évente egy százalékkal bővülnek gyorsabban, mint a fejlett nyugati országok, akkor csak 2060-ra érjük be őket. A folyamat felgyorsítása érdekében a térség országainak az el­adósodás ellen erélyesen fel kell lépniük: a beruházásokat, a hitelezést szükséges sürgetniük. Magyarországgal kapcsolatban pedig úgy vélekedett: az MNB és a kormány optimistábban látja az ország helyzetét, mint a Nemzetközi Valutaalap, ő maga azonban a jegybank véleményében osztozik.”