Mire jó az LMP-nek a Jobbik?

„Az LMP számára is nyilvánvaló, hogy rajta kívül az ellenzéki pártok soha nem kívánnak együttműködni a Jobbikkal – hogy miért nem, azt ők is pontosan tudják. Különösen azok, akik velem együtt Gyöngyöspatán voltak akkor, amikor jobbikosok és gárdisták a fenyegetést és a megfélemlítést választották a társadalmi konfliktus kezeléséhez. Akik hallották a parlamentben az antiszemita nótákat, vagy akik ott voltak, amikor Osztolykán Ágnesnek azt mondták két székkel arrébb, amit.

A Jobbikon és LMP-n kívüli ellenzék helyesen elutasítja az LMP adta (inkább csak gondolta) álajánlatot. És ilyenkor az országért aggódó LMP felteszi kezeit: »Hát, ha nem, nem. Mi egy mindenkinek megfelelő jelöltet akartunk«. Dehogy. Az LMP ugyanis, ha már legyőzni nem akarja a Jobbikot, akkor arra használja, hogy az ellenzék pártjainak csapdát állítson, bizonyítva, hogy azok csak magukkal akarnak összefogni a kétharmaddal szemben, hogy nekik nem is a választók a fontosak, hogy aki nem tud a Jobbikkal közösen plakátolni, az nem is ember.

A meggyőződéssel és a politikai becsületességgel való súlyos és felelőtlen játék ez. Nem hiszem, hogy az LMP szavazói azt várják, hogy egy olyan párttal álljanak össze, amelynek politikusai immáron hétről-hétre antiszemitizmusokkal és cigánygyűlöletükkel kerülnek címlapra. Akik semmibe veszik az elhunyt Schweitzer József emlékét, akik »cigányság a zsidóság biológiai fegyvere« vagy »zsidómentes Magyarországot« anyagokat posztolgatnak.

Lehet együtt kacarászni Vonával vagy Novák Előddel a parlament folyosóján a »budapesti hiszteroliberális jogvédőkön«, lehet belső pártfórumokon »bérrettegőkről« értekezni, lehet »Bajnai-gárdáztatni« régi munkatársakat, lehet »komcsizni« olyanokat, akiket elég lenne és kell is erősen kritizálni – ez mind jó játék, fel lehet erre építeni egy karriert.”