Sziszüphoszok

„Háborús időkben a jóról és a gonoszról alkotott hétköznapi, »békeidős«, »jóléti« képzeteink megváltoznak, kifordulnak önmagukból, mert a legjobbak is követnek el gonosztetteket, és a legrosszabbaknak is lehetnek nemes pillanataik; akármennyire hihetetlen vagy ép ésszel felfoghatatlan ez. Annyi bizonyos, a hétköznapi gondolkodásba semmiképpen nem fér bele. A háborúba ugyanis nem ésszel megy az ember – a civil ember! az egyén! –, hanem sodródik, belekergeti az uszító politika, belekergetik a megkergült katonatisztek, a »feljebbvalók«. Belehajszolja a túlélés ösztöne… És beleparancsolják hatalmi szóval! Ettől kezdve pedig alapvetően mindent az emberi jellem határoz meg. Azt is, hogy az adott helyzetben ki meddig megy el, s azt is, hogy mennyire őrül bele az egészbe. (…)

Egészen más megvilágítása helyezi a történteket, hogy a nemzetközi jogi szakértők a tizenhat éve zajló eljárásról már sokszor elmondták, semmi esélye sincs egyik fél keresetének sem a bíróság előtt. De nem is ez volt a lényeg. Ez mindkét állam esetében olyan feladat volt, amelyet már csak betyárbecsületből is végig kellett csinálni. Hiszen nem állhat tiszta lelkiismerettel egyetlen politikus sem a választói elé egyik országban sem, ha az eljárást nem csinálja végig, akármilyen reménytelen is legyen. Ilyen megközelítésben tehát különösebb jelentősége nem volt az ügynek, lefutották a tiszteletköröket, és annyi.

Most a legjobb és leghasznosabb, amit tehetnek Zágrábban és Belgrádban, ha az ítéletből és legfőképp annak indoklásából önmagukra nézve a legtöbbet »hozzák ki«, amikor értékelni kezdik. Ez talán hozzájárulhat ahhoz is, hogy a valódi bűnösöket, a valódi gyilkosokat felelősségre vonják. 

Mert igen, etnikai tisztogatás történt, véres tömegmészárlások történtek, s mindezeket megvadult, félőrült (»vagy tán egészen az«) egyének és csoportok követték el. A felelősség is őket terheli. Azzal viszont, ha bármelyik ország indítványának helyt ad a bíróság, a kollektív bűnösséget emelte volna be a nemzetközi joggyakorlatba. Arról pedig Eduard Benes óta nagyon jól tudjuk mi is, hogy semmi köze az igazsághoz! És főleg nem a realitáshoz, a valódi felelősök megbüntetéséhez, az objektív mérlegeléshez vagy a letisztult politikához.”