S. Gy.: Nekünk valóban az ölünkbe hullott a rendszerváltás. A lengyelek sokkal inkább megküzdöttek a változásokért. Ők, ellentétben velünk, ellen szoktak állni a gonosznak fegyveresen, mi nem szoktunk. Ott az 50-es évek közepétől folyamatos volt a lázongás, a forradalom a hatalom ellen, már a háború után közvetlenül polgárháború folyt a partizánharc eszközeivel. A Szolidaritásban rengeteg bátor ember kockáztatta az életét vagy a hosszú börtönbüntetést. Hatalmas sztrájkok voltak, amilyenek Magyarországon 56 kivételével nem voltak lehetségesek. Ezek a különbségek azóta is számítanak. A lengyelek jobb mentális helyzetben vannak, mint mi, inkább a magukénak tekintik a rendszerváltást, és másképp viszonyultak a nélkülözéshez. Magyarország el volt altatva a Kádár-korban. Szerintem még mindig alszik.
(...)
Egy soha nem teljesen polgárosult világban, és ez Kelet-Európa, nem nehéz újra bevezetni a feudalizmust. Az államfeudalizmus aztán lehet erősebb vagy gyengébb.
hvg.hu: Ez most Magyarországra értendő?
S. Gy.: Az egész térségre értendő. A legvilágosabban Ukrajnában látszik. Valamennyi országban rohanunk a feudális anarchiába. Kérdéses, mi lesz, központi (királyi) hatalom vagy a Csák Máték uralma. A nagyhatalmak kívülről bármelyik gyönge nemzetállamot szét tudják szedni.