S. Gy.: Ezek szép dolgok, de hatalmilag nem számítanak, csak az erjedés fokát jelzik. Ha egy író írt egy remekművet, abba nem szólt bele sem Gorbacsov, sem Reagan elnök. A rossz művekbe se szóltak bele.
hvg.hu: Korábban úgy fogalmazott, hogy ölünkbe hullott a rendszerváltás. A demokratikus ellenzéknek, és a 80-as évek végén megalakult mozgalmaknak, pártoknak is csekély szerepet tulajdonít a változásokban?
S. Gy.: Nekünk valóban az ölünkbe hullott a rendszerváltás. A lengyelek sokkal inkább megküzdöttek a változásokért. Ők, ellentétben velünk, ellen szoktak állni a gonosznak fegyveresen, mi nem szoktunk. Ott az 50-es évek közepétől folyamatos volt a lázongás, a forradalom a hatalom ellen, már a háború után közvetlenül polgárháború folyt a partizánharc eszközeivel. A Szolidaritásban rengeteg bátor ember kockáztatta az életét vagy a hosszú börtönbüntetést. Hatalmas sztrájkok voltak, amilyenek Magyarországon 56 kivételével nem voltak lehetségesek. Ezek a különbségek azóta is számítanak. A lengyelek jobb mentális helyzetben vannak, mint mi, inkább a magukénak tekintik a rendszerváltást, és másképp viszonyultak a nélkülözéshez. Magyarország el volt altatva a Kádár-korban. Szerintem még mindig alszik.