Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 1999 októberében, az OTP Bank privatizációjának befejező szakaszában OTP-részvényeket vásárolt, a napokban pedig 15 százalékos részesedést szerzett az Erste Bank Hungaryben.
„Az akkori privatizációval szemben most egy (részleges) bankállamosításban vesz részt nálunk az EBRD. Ugyanis hozzá hasonlóan, vele összehangoltan 15 százalékot vásárol a magyar Erstében a kormány is. Ez az ügylet leginkább a bank működésének közép- ázsiai, részben kaukázusi és más olyan országokban megfigyelhető módjára emlékeztet, ahol a piacgazdasági átmenet csak lassan és néha inkább visszafelé halad. Ilyen országokban az EBRD időnként kért például állami garanciát egyes magángazdasági, elvben versenyszektorbeli befektetéseire. Logikus, indokolt módon tehette ezt, hiszen joggal tarthatott attól, hogy a piacgazdaságtól irtózó, a külföldi beruházókat populista módon ócsárló állam valamilyen módon (különadóval?) tönkreteheti az ő beruházását.
Nálunk most egy kicsit más az elrendezés: a garanciát már nem másoljuk le a mintáról. Azt itt az állam társberuházói szerepe helyettesíti, noha ennek a funkciója lényegében ugyanaz, mint a garanciáé a mintában. Nevezetesen: ha a kormány pénze is benne van az ügyletben, akkor talán egy kicsit komolyabban lehet venni a bankadó jövő évi csökkentésére, hosszabb távon annak kivezetésére tett ígéretét. (Amely utóbbihoz hozzáfűzik: korábban is azt mondták, hogy a magyar gazdaság teljesítményének javulásával fogják ezt megtenni. De pillanatnyilag még nem tilos emlékezni arra, hogy valójában 2013-ra a felére csökkentését, 2014-re a megszüntetését ígérték.)
Ez volt hát a két különös ügylet. Másfél évtized választotta el őket egymástól. Sokat változott ezalatt a világ. De a legtöbbet Magyarország változott.”