A menekültek túlnyomó részéről lehetetlen megtudni, mennyire menekült. Azok is nagyon ritkán tudnak bizonyítékokkal szolgálni, akiknek súlyos és személyes okuk van rá, hogy meneküljenek.
„Amikor Orbán Viktor »megélhetési bevándorlókról« dalol, néhai kanadai rokonaimra gondolok, akik garantáltan nem csináltak semmit 1956-ban, csak kirohantak, amint lehetett, a rettegés világából. De ha egy tucat tankot lőtt volna ki a nagybátyám, akkor sem tudta volna ezt ott bizonyítani. A honi rendőrségnek meg nem volt gond megadni egy-két tucat profi bűnöző nevét, akik a forradalom alatt kikerültek a börtönből és kiszaladtak az országból, hogy Kádárék rájuk hivatkozva minősítsék a kétszázezres tömeget, amelyet a Nyugat elfogadott menekültnek.
Túlnyomó részük nem volt se forradalmár, se bűnöző. Olyanok voltak, akiket Orbánék »megélhetési bevándorlóknak« minősítenek. Így fogadta el és be őket a Nyugat. Ez elég ok arra, hogy magyar politikus ne beszéljen »megélhetési bevándorlókról«. Orbán Viktornak pedig, aki 1999-ben alázatos delegációt menesztett Milosevicshez, hogy engedje visszatoloncolni az életveszélybe azokat a magyarokat (is), akik a háború és a bombázások elől menekültek ide, semmiféle erkölcsi alapja nincs arra, hogy magyar érdekről fecsegjen.
A menekültek túlnyomó részéről lehetetlen megtudni, mennyire menekült. Azok is nagyon ritkán tudnak bizonyítékokkal szolgálni, akiknek súlyos és személyes okuk van rá, hogy meneküljenek. A messzi távolból nem lehet kinyomozni, igazolni, kivel mi történt, ezért a kérelmezők túlnyomó része nem kapja meg a menekült státuszt. Ezt a túlnyomó részt »megélhetési bevándorlónak« minősíteni mérhetetlen aljasság. Nincsenek tiszta kategóriák. Ahol tömegesen ölnek, ott nem az egyeseknek, hanem a tömegeknek van vitathatatlan okuk a menekülésre; ahol nyomor van, ott nem szokott jogbiztonság és demokrácia lenni, s egymást erősítik a gazdasági és politikai okok a menekülésre – mint nálunk 1956-ban.”
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Szigorodnak a bevándorlási szabályok.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
Megreformálják a vendégmunkásokra vonatkozó szabályokat.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Úgy tűnik, ezúttal sikerült olyan eredményt letenni az asztalra, amivel még Zelenszkij is elégedett..
Erős Gábor reméli, csak egy csatát veszítettek, nem a háborút.
