Évértékelő: a szürke ötven árnyalata tíz pontban

„Az évértékelő műfaja bevezetésekor még üde színfolt volt a hazai közélet palettáján, és úgy általában érdekes visszagondolni rá, hogy 1998–2002 tájékán a jobboldal kifejezetten innovatív volt a politikai marketing terén: számos – tőlünk nyugatabbra amúgy bevett – kommunikációs és kampánytechnika magyarországi bevezetése kötődik hozzá. A »polgári Magyarország« ideáljának elhalványulásával együtt azonban ennek az innovativitásnak is leáldozott. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem hatékony, amit a Fidesz csinál, de sokkal inkább jellemzi a kiszámítható profizmus rutinja – időnkénti megbicsaklásokkal –, mint az újszerűség akár legcsekélyebb ígérete. És ez az évértékelőkön is egyre jobban látszik: a politikai kommunikáció színei megfakultak, maradt a szürke ötven árnyalata.

A mostani évértékelő beszéd mindezzel együtt akár érdekes is lehetett volna, hiszen – mint arról korábban részletesebben is írtam – a Fidesz gyakorlatilag még nem kezdett el kormányozni ebben a ciklusban; a fő sarokpontok egyelőre kijelölésre várnak. További várakozásokra adott okot a rendkívüli helyzet is, hiszen nem minden nap veszíti el egy kormánypárt a kétharmadot (tegyük hozzá: nem is minden nap szerzi meg). A veszprémi időközi választás után arra gondoltam, hogy most a kormányfő stábjának újra kell írnia az évértékelő beszédet. Nem kellett, mert nem is volt megírva. Persze annak is van üzenete, ha az ember nem mond szinte semmit.”