Rádöbbent a brit lap: Orbán megingathatatlan, a többiek pedig csak sodródnak az árral
Donald Tusk és Volodimir Zelenszkij is teljesen más hangnemet ütött meg.
Hamarosan be kell látni, hogy ezek a havi rendszerességgel megrendezett események önmaguk paródiájává váltak és nem képviselnek semmiféle valódi jelentőséget.
„Vasárnap este ismét tüntettek Orbán Viktor ellen, most is civilek, mint a netadós tüntetések óta olyan sokszor. Civil és civil között azonban van különbség: fontos tárgyalni is röviden arról, hogy micsoda.
Tavasz jön, Orbán megy – ezzel a címmel hirdettek tüntetést Angela Merkel látogatása elé különböző civilek. Nem fogunk arra sok szót vesztegetni, miért iszonyú nagy butaság ez a cím, mert akinek szeme van látja. Orbán nem megy sehova, még nagyon jó ideig. Kevesebben szavaztak rá, mint korábban, csökken a Fidesz támogatottsága is, de senkinek ne legyenek illúziói. Ráadásul ha Orbán megy, akkor maximum a Jobbik jön, de biztos, hogy nem az Orbánváltó Összefogás.
A tüntetés szónokai között ott volt az elviselhetetlen Hammer Ferenc, az örök Heller Ágnes, a kétes indítékkal működő Szolidaritás vezetője, a magánnyugdíjas Facebook-csoport képviselője és a netadós tüntetések szervezője, az egyre kínosabb Gulyás Balázs. Na meg Kész Zoltán, a baloldal által támogatott, egyébként független piacpárti jelölt a kétharmadról is döntő veszprémi választáson. Csodás válogatás, nézzék meg videón:
Ne menjünk bele a tüntetésesztétikába se. Nem ettől függ egy tüntetés ereje. A netadós tüntetésen több tízezer ember vonult, pártállástól függetlenül, szónoklat alig volt – ez adta az erejét. Azóta a tüntetések ereje fogy, a szónokok száma nő, az érdeklődés csökken. Most 5-7 ezer ember volt kíváncsi az újabb orbánváltó happeningre. Hamarosan be kell látni, hogy ezek a havi rendszerességgel megrendezett események önmaguk paródiájává váltak és nem képviselnek semmiféle valódi jelentőséget. Főleg ha ilyen rettentő kínosak, mint a fenti videóból látszik.
Ezen a ponton komoly demarkációs vonalat kell húznunk viszont civil és civil, szervező és szervező között, ahogy azt rendkívül meglepő módon a kormány által fizetett főcivil, Fricz Tamás is megtette nem olyan régen. Vannak azok a lelkes és bizonyára jószándékú civilek, akik a jelenlegi baloldal megreformálásában, átszervezésében, esetleg jelenlegi alakulatainak újbóli összekovácsolásában látják az ország felemelkedését: mindennek persze mintegy előfeltételéül szabva, hogy Orbánnak mindenképpen el kell takarodnia, mert ő egyedül a patásördög, aki megrontja az országot. Szögezzük le, hogy ez a társaság – a fenti – egy furcsa fantáziavilágban él.
Aztán van egy más felfogású csoportosulás – a MostMi csoport, Vágó Gábor és köre, illetve a Kettős Mérce szerzői köre –, akikkel valószínűleg nagyon sok mindenben nem értenék egyet, mint ahogy ők sem egymással. Az elmúlt huszonöt év megítélésében azonban azt hiszem, konszenzus uralkodik, nagyjából az alapján, amit pár hete a Mandineren írtam: »Így tehát ha valaki azt mondja, hogy Orbánnak mennie kell, akkor ki kell mondania, hogy Gyurcsánynak is mennie kell, kibővítve pedig azt, hogy az elmúlt 25 évet meghatározó, gyűlöleten alapuló, szellemi polgárháborút előidéző gondolkodásmódnak és az ezt tudatosan szító politikusoknak, politikai alakulatoknak és holdudvaroknak kell mennie. Pártállástól függetlenül.«
Be kell látni, hogy nem Orbán Viktor Magyarország problémáinak forrása. Orbán Viktor és a Fidesz jelenleg a legfőbb tünete annak, hogy Magyarország nagyon nagy bajban van. Nem működik a demokrácia, nem működik a társadalmi szolidaritás, nincs párbeszéd, nincsenek olyan alapvető értékek, melyeket mindenki elfogadna. A korábban már röviden elemzett DEKA, a korábbi kormányváltó összefogás, a mostani tüntetés résztvevőinek nagy része úgy gondolja, hogy első sorban Orbán Viktornak kellene mennie, aztán valahogy megszerezné a hatalmat az európai értelemben progresszív baloldal, aztán eljönne a felvilágosodás meg a Kánaán.
Tévedés. Nem tagadom, hogy Orbán Viktor és kormánya káros tevékenységet folytat: a szabadság általában vett csorbításával, a piacgazdaság torzításával, a lenyúlásra kihegyezett gazdaságpolitikával, a retrogád politikai gondolatok propagálásával, a felelőtlen külpolitikával árt a Fidesz-kormány az országnak. Viszont a választási rendszer módosítása és a durva propaganda ellenére is világos, hogy a választók újra megválasztották Orbán Viktort miniszterelnöknek. Ez van. Ez a szomorú helyzet pedig az elmúlt huszonöt év kudarcának az élő bizonyítéka. A baloldal és a jobboldal, illetve a '89-ben létrehozott intézményrendszer kudarca.
Nem Orbán Viktort kell leváltani. Meg kell kezdeni a legalsóbb szinteken a társadalmi párbeszéd helyreállítását, ezáltal a közös célok tisztázását. El kell érni, hogy egy felelős programmal előálló pártnak legyen egyáltalán esélye – ez pedig nem megy a társadalom alapvető átformálása nélkül. Be kell láttatni a választókkal, hogy az orosz orientáció semmilyen formában nem az ország érdeke, hogy a lassan kádárira torzított korlátozott piacgazdaság csak egy bizonyos fokig hozhat eredményeket, hogy a 2010 óta kiépülő szabadsághiányos rendszer is csak bizonyos fokig lehet eredményes. Magyarul, hogy nem véletlenül buktattuk már meg egyszer a Kádár-rendszert.
A cél tehát: az alapvető közös célok megtalálása. Ehhez az első lépés nem Orbán távozása, hanem az elmúlt huszonöt év felülvizsgálata Orbánostul, Gyurcsányostul.”