„A veszprémi választásnak nem az a legfontosabb tanulsága, hogy ha akarjuk, radikálisan szabadságpárti jelöltet is küldhetünk a parlamentbe. A legfontosabb tanulság az a lelki mozzanat, hogy megszűnt a mindenható Fidesz mítosza (még Orbán szervilis kiszolgálói is olyanokat írnak, hogy »a Fidesz–KDNP támogatottságának eróziója kezd elgondolkodtató méreteket ölteni«), és ha a választási törvény szinte ki is zárja a kormányváltást, azért semmi sem lehetetlen, három évünk van még.
A probléma pont az, hogy ki, milyen formáció váltja majd az Orbán-rezsimet? És hogyan gondolkodjanak erről mindazok, akik véletlenül sem akarják, hogy a mai baloldal egyhamar újra kormányzati felelősség birtokába jusson? Ők első lépésként szerintem megelégednek azzal, ha Kész Zoltán barátságosan elengedi az őt eddig segítő kezeket, hiszen senkinek nem tartozik hálával: kösz a kampányt, nyertünk, a parlamentben találkozunk, ahol aztán a világ legtermészetesebb módján szétválnak útjaink. Nyilván tudunk majd közösen szavazni sok kérdésben, ahogy a Fidesszel is egyébként, amúgy ennyi volt.
Kész Zoltán az első deklaráltan libertárius politikus a magyar Országgyűlésben. Ennek jelentőségét se alul-, se túlbecsülni nem szabad. Függetlenként természetesen lényegesen szűkebb a mozgástere, mintha beülne a sok szocialisztikus frakció valamelyikébe, másrészt lényegesen nagyobb a szabadsága. Független politikusként számos olyan javaslattal élhet, amely az egyén szabadságát, méltóságát, tulajdonhoz való jogát, az adók és az állam szerepének radikális csökkentését célozza, ill. megfelel a közproblémákra privát válaszokat elképzelésnek, legyen az az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátások vagy akár az útprivatizáció területén. Kiváncsian várjuk parlamenti szereplését.
Szép volt, Zoli.”