Persze hogy „illiberálisok”

„Szóval ha valaki netán mégis veszi a bátorságot, és elmagyarázza neki, mi is ez a szörnyű liberalizmus, arra majd okvetlenül hívja fel a figyelmét, hogy az az istenverte liberális demokrácia éppen azért fantasztikus találmány, mert nem akar magának privilégiumot. Elfér benne minden »eszmerendszer« (kivéve – szerintem – a náci stb. uszítókét). Elférünk benne mind a ketten, Orbán meg én. Én, ha miniszterelnök leszek, sose fogom üldözni az ő »eszmerendszerét« (mármint azt a szedett-vedett valamit, amivel a féktelen uralomvágyát megideologizálja). Abban hisz, ha hisz valamiben egyáltalán, amiben akar, azt beszél, amit akar, azzal hülyíti a híveit, amivel akarja, de még polgári körökbe meg békemenetekbe is szabadon szervezheti őket. Vitatkozni fogok vele, még az is lehet, hogy kigúnyolom, de az én állami rangra emelt liberalizmusom mindaddig nem fogja bántani őt meg a nézeteit, amíg mások hasonló szabadságait nem akarja erőszakkal elvenni.

Így aztán Angela Merkel sem egy »eszmerendszernek« követel privilégiumot, amikor a nagyokos magyar miniszterelnökkel ellentétben számára nem értelmezhető a demokrácia elé biggyesztett „illiberális« jelző. Angela Merkel egyszerűen soha többé nem akar se diktatúrát, se önkényuralmat, és ezek semmiféle olyan változatát, amely nem tartja tiszteletben az embert meg a szabadságát, vagyis amely úgy akar „társadalmat formálni«, hogy ő maga osztogat privilégiumokat, miközben a saját polgárai többségét maga alá gyűri. És ennek a garanciáját a liberális demokráciában látja.”