Orbán bukása már elindult

„Félreértés ne essék: a politikai kármentés ellenére Orbán kiesett korábban jól működő kereteiből. Most örül, ha nem kell visszacsinálni a rezsicsökkentést. Eldöcög ugyan a »szabadságharc«, de Putyin árnyékában egyre inkább az a kérdés, hogy most akkor végül is kinek a gyarmata nem leszünk. Lehet a szegények mellett a menekülteket is egzecíroztatni, de aligha lehet ebből akkora ügyet fújni egy menekültügyi tranzitországban, mint azt a kormány szeretné. Az euroatlanti kapcsolatokról pedig a legtöbb, ami elmondható, hogy nem romlottak tovább annyira látványosan, mint ősszel. Mégpedig azért, mert mindenki megszokta már, hogy Orbán tartós szövetségek helyett egyedi megoldásokban gondolkozik, önmagára – nem az országra – szabva mozgásterét. Nem is várhatunk tehát tőle mást.

Orbán egy hosszú bukásban gyalogol. Bár pár hete elkerülik a miniszterelnököt a nagyobb lökéshullámok, társadalmi, gazdasági és nemzetközi értelemben aligha fenntartható a rendszer, amit létrehozott. Kérdés, ő bírja-e tovább vagy a válságokba gabalyodott ország.

A miniszterelnök jelenlegi kétségkívül szívós küzdelme arról szól, hogy uniós, orosz meg lényegében bármiféle befektetői forrásokkal táplálja tovább azt a méregdrága korrupciós mechanizmust, ami közben felzabálja az ország belső erőforrásait. Közben mindegyre meghosszabbítja »a bármi történhet« mottóval jellemezhető kivételes politikai-alkotmányos állapotot, amelyben Orbán egyetlen kontrollja a tükörből néz rá vissza.

A kétharmadról döntő időközi választások – előbb Veszprémben, majd Tapolcán – újabb ösztönzést adhatnak az elégedetlenség kinyilvánításának. Már ha lesznek politikai szereplők, akik élni tudnak a lehetőséggel. Potens cselekvők nélkül ugyanis ez nem megy. A kétharmad esetleges elvesztése ezen felül hozzájárulhat ahhoz, hogy folytatódjon a Fideszen belüli erjedés, ami már most is egyre messzebbre szaglik.”