Nem azért ilyen a magyar világ, mert az orosznak lenne a tükre, s mert az ottani vezetési gyakorlatot importálná ide valaki. A sokunkat feszítő ellentmondások mindenekelőtt a hazai talajban gyökereznek.
„Azért mi újságírók és elemzők, ahelyett, hogy azt tárnánk fel, milyen sajátos viszonyok miatt alakult ki olyan helyzet Magyarországon – és nem csak a média területén –, amilyen kialakult, csak üvöltsük kórusban: OV igenis VV magyarországi tükörképe! Olyan módon, ahogyan Leninszovjet respublikájának intézményeit rohamtempóban igyekezett honosítani Kun Béla Tanácsköztársasága. (A megfelelő történelemóráról hiányzók kedvéért: a két kifejezés egymás fordítása; a szovjet azt jelenti, hogy tanács.) Szóval, ahelyett, hogy az Orbán-rendszernek a magyar viszonyokban, illetve a térségünkben gyökerező, az újbóli zsákutcába jutás rémével fenyegető ellentmondásait elemeznénk, csak fogjunk mindent az oroszokra, köztük is elsősorban Vlagyimir Putyinra! Továbbá hagyjuk figyelmen kívül azt, amit Aczél Endre maga sem rejt el előlünk, csupán nem veszi tekintetbe: a Magyarország számára igenis szükséges Oroszországra nyitás Medgyessy Péterrel és Gyurcsány Ferenccel kezdődött. (...)
Az Unió vezetése továbbra is a háború folytatása, és az orosz-EU viszony leépítésére tett javaslatot. Magyarország miniszterelnöke viszont ezúttal nem lesz egyedül.
Merz, Tusk és a többiek minden eddiginél mélyebbre süllyedtek.
Mire való eredetileg az Európai Unió működéséről szóló szerződés cikkelye, és miért tiltakozik Orbán Viktor az ezzel való visszaélés ellen?
Előtérben a „C” számlák.
Mutatjuk a keddi nap legolvasottabb híreit!
A magyar válogatottról és a Fradiról is beszélt.
Európa rekordösszegű védelmi tervekkel készül a konfliktusokra, ám egy friss elemzés szerint stratégiai, politikai és erkölcsi értelemben sincs készen a háborúra.
Régi-új érdeklődő a láthatáron.
