Merkel, az idealista

„A kancellárról eddig is tudhattuk, hogy kemény, pragmatikus politikus, aki – bár tárgyalni akar Oroszországgal Ukrajna jövőjéről, annak szuverenitásáról –, ha kell, tud kiabálni Vlagyimir Putyin elnökkel (előbb Ukrajna uniós csatlakozása, majd a napokban a mariupoli vérengzések miatt), de közben - mint idealista - azért kárhoztatja Moszkvát, hogy befolyási övezetekben, nem pedig partneri országokban gondolkodik.

Tévedtünk, mert azt gondoltuk, hogy az Európa körüli új globális doktrínák (Ukrajnától, Görögországon át Spanyolországig) annyira háttérbe fogják szorítani a magyar belpolitikát, Orbán Viktor rendszerének megítélését, hogy Merkel Budapesten is enyhe, színfalak mögötti figyelmeztetéssel fogja elintézni a parlamentarizmus magyarországi lebontását.

Hát nem ez történt. Mosoly csak az Andrássy Egyetem fiataljainak jutott, a tárgyalásokról nem tudunk, de a mosolytalan, feszült közös sajtótájékoztató sokat elárult. Ítélet volt, hogy Merkel az illiberális demokráciára vonatkozó kérdésre azt emelte ki: az Európai Néppártban keresztény, szociális és liberális gyökerek is vannak, így az illiberális szóval a demokrácia tekintetében nem tud mit kezdeni. Mi sem tudunk mit kezdeni, de azt tudjuk, hogy minden ebből a téveszméből fakad: a kizárólagosságra törő hatalmi politika, a politikai kisebbségek jogainak negligálása, a civilek vegzálása, a társadalom sokszínűségének a tagadása. Mindaz aminek ellenkezőjét Merkel értékként említette.”