„
Mindeközben az '56-os forradalom hőseinek újratemetésén országos hírnevet szerzett politikus asszisztált ahhoz, hogy Vlagyimir Putyin, az Orosz Föderáció elnöke tegnap egy olyan emlékműveket koszorúzott meg a Fiumei úti sírkertben, melyek »az 1956-os ellenforradalom« leverésében szerepet játszó szovjet katonáknak állít emléket.
Eközben kibontakozóban van a szomszédunkban egy orosz-ukrán háború, ahol – az elméletileg harmadik napja tartó tűzszünet ellenére – folyamatosan támadják a szakadárok a Luhanszkot Donyeckkel összekötő autópályán és vasútvonalon fekvő, stratégiai fontosságú Dubalceve várost. Orbán nem kritizálja az oroszokat, hanem örömmel nyugtázta az Orosz Föderációval és a Gazprommal kötött megállapodás kapcsán, hogy »amiben Putyin elnökkel megállapodtam, legyen gazdasági vagy energetikai kérdés, azt eddig Oroszország mindig hiánytalanul betartotta«.
De nem csak Orbán Vitya cserélte le a western gitárt balalajkára, hanem Bayer elvtárs is, midőn ilyen fennkölt gondolatokat öntött lírába Vlagyimir Putyinnak írt levelében: »Ön nem hagyta Oroszországot. Erőssé tette. Orosszá szerette és megtartotta. Ennél többet, nagyobbat nem tehetett volna.«
Csak halkan jelezném, hogy ilyen szintű pálfordulást gyengébb banánköztársaságokban is csak szemlesütve merne vállalni egy diktátor, de azt gondolom, hogy ez az egész becstelen tragikomédia – még egy gyerek számára is nyilvánvaló módon – minősíti azt az emberi, erkölcsi és politikai posványt, amelyből rendszert kívánnak Orbán és talpnyalói csinálni.”