Nem a terrorról van itt szó, az csak szörnyű mellékhatás. Nem is a véleményszabadságról. Hanem az európai civilizáció (bármit jelentsen is ez) jövőjéről. Amely meglehetősen borús, már ami minket, európaiakat illet.
Az a civilizáció, amelyet mi európainak ismerünk, és amely a kezdetektől máig domináns szerepben van a többivel szemben, ötezer évvel ezelőtt Mezopotámiában jött létre, majd centruma lassan, Egyiptomon, a görög világon és Rómán át északnyugat felé húzódott, és a 16. századra elfoglalta azt a területet, amelyet a Frankfurt körül megrajzolt 500-1000 kilométeres sugarú kör lefed.
Ez a centrum a 20. században, az USA felemelkedésével megkettőződött. Meglehet, hogy most éppen annak vagyunk tanúi, amint ez a kettőzött állapot megszűnik, és a mi centrumunk örököse – egy időre – egyedül az USA lesz, miközben új centrumok növekednek. Innen nézve hátborzongató lehetőség, a tengeren túlról a dolgok örvendetes helyükre kerülése – dolgoznak is rajta, hogy így legyen –, a történelem szempontjából pedig se nem jó, se nem rossz: panta rhei, minden folyik, aki a szerencsés oldalra született, az nyer vele, a többi veszít.