Jogértelmezés és túlszabályozás – válasz Aristónak

2015. február 03. 17:15

A magyar igazságszolgáltatás rendszere számos sebből vérzik, de Aristo épp olyan igazságtalan kijelentéseket tesz, mint amilyen igazságtalanok szerinte a középkorú háziasszony bírók ítéletei.

2015. február 03. 17:15
Bakó Bea
Mandiner

Summum ius, summa iniuria” – idézi a római mondást posztjában Aristo, amelyben észrevétlen megbüntettetése kapcsán az igazságszolgáltatás anomáliáin, a középkorú háziasszony bírókon, de mindenekelőtt „A jogászok” hibáin kesereg. Igaz ugyan, hogy a magyar igazságszolgáltatás rendszere számos sebből vérzik, de mikor ennek összefüggéseit fejtegeti, Aristo épp olyan igazságtalan kijelentéseket tesz, mint amilyen igazságtalanok szerinte a középkorú háziasszony bírók ítéletei.

Kezdjük először is a mottón, amit Aristo Cicero-tól idéz, de már Cicero korában is bevett szállóige volt. A fordítása pontosan így hangzik (legalábbis az Aristo által nem túl nagyra becsült jogászoknak így tanítják az egyetemen): „a legteljesebb mértékben érvényre juttatott jog vezet a legnagyobb mértékű jogtalansághoz”. Cicerónál ez a mondás a jog rosszhiszemű, betű, és nem értelem szerinti értelmezésére utal. Az értelem szerinti értelmezés ugyanis szükséges ahhoz, hogy a jog valóban a „jó és igazságos művészete” legyen. Aristo a jogértelmezéssel kapcsolatban epésen azt is megjegyzi, hogy „ma már külön tudományág a jogi hermeneutika, ami arra hivatott, hogy segítsen megérteni a jogászoknak, amit ők mondtak. … További hatalmas előny, hogy a tökéletesen értelmetlenül megfogalmazott, leírt szabályoknak – a nyelvi-fogalmi értelmetlenség okán – tetszőleges számú értelmezése és kimenetele lehetséges.

Frappáns összegzés, kár, hogy tele van csúsztatásokkal. A jogi hermeneutikát egyébként nem jogászok találták ki, hanem filozófusok. Hans Georg Gadamer, a „modern hermeneutika atyja” jogkiegészítő funkciót tulajdonít a jogi hermeneutikának: ugyanis az általános törvény alkalmazása egyedi esetekre mindig valamilyen értelmezést igényel. Tehát végül is annyiban igaza van Aristónak, hogy a hermeneutika valóban segít megérteni a jogászoknak, amit „ők mondtak”, csakhogy „A jogászok” nem alkotnak egy monolit tömböt. Ennyi erővel Aristo a filozófusok és az irodalomtudósok munkájában is kifogásolhatná, hogy egymás irományait értelmezgetik.

Aristo a továbbiakban két dolgot is problémásnak talál: egyrészt, hogy „tökéletesen értelmetlenül” vannak megfogalmazva a szabályok, amelyeknek ezért szerinte tetszőleges számú értelmezése lehetséges, másrészt pedig a hatalmas mennyiségű joganyagot is sokallja. (Persze egy kis brüsszelezéssel vegyesen, hiszen ha túlszabályozás, akkor EU – ugye…) Viszont a szabályozás mélysége és az értelmezés lehetséges tere összefügg, mégpedig fordított arányban áll: minél kisebb a joganyag, annál több a rés, amit jogértelmezéssel kell betömni – ez nem feltétlenül baj, ha megfelelő számú, jogértelmezésre alkalmas bíró van. Ez a helyzet – ahogy Aristo is megjegyzi – Magyarországon nem áll fenn. Nálunk a jogalkotó sem vár el túl magas képességeket a bíróktól, ugyanis jellemzően (újabb törvényekkel) jól a szájukba rágja, hogy hogyan kell értelmezni a már meglévő törvényeket – ennek eklatáns példája volt mondjuk a devizahiteles jogalkotás.

Egyébként a jogszabályok nem értelmetlenül vannak megfogalmazva, hanem jogi szaknyelven – ez legfeljebb érthetetlen lehet Aristo számára, aki szerint a jogi képzés jelentős részben ennek az „értelmetlen” nyelvnek az elsajátításából áll. Bár a hazai jogászképzéssel kapcsolatban ambivalens érzelmekkel viseltetek, azért Aristót megnyugtatom: annyira nem lesújtó a helyzet, hogy öt éven át értelmetlen fogalmakat verjenek a joghallgatók fejébe. Egyébként biztosan meg lehet csinálni úgy is a törvényeket, hogy hétköznapi emberek számára is érthető legyen (állítólag a francia Ptk. ilyen, de nem tudom, nem tudok franciául: se hétköznapiul, se értelmetlen jogi nyelven).

Mi viszont a német modellt követtük, ahol nagyon fontos a jogi terminológia ismerete, mert a szakkifejezések mögötti fogalmak – és ezek árnyalatnyi különbségeinek elhatárolása – nélkül lehetetlen kiigazodni a rendszeren. Ehhez persze az is kell, hogy a rendszer logikusan legyen megalkotva. A magyar rendszer logikájáról annyit, hogy meglehetősen tökéletlenül sikerült lemásolni a németek hajszálpontos, már-már matematikailag logikus rendszerét. Egy ilyen rendszerben azt gondolhatnánk, hogy tényleg nincs szükség a bírói értelmező kreativitásra, mert annyira kötött, hogy nyugodtan bízhatjuk az igazságszolgáltatást akár középkorú háziasszony bírókra is.

Nos, a németek nem ezt teszik: a német joghallgatóknak – a magyarokkal ellentétben, akiknek sokszor elég a vizsgán a bemagolt jogszabályhelyet elmondaniuk, anélkül, hogy az összefüggéseit a legcsekélyebb mértékben értenék, vagy alkalmazni tudnák – a vizsgákon jogeseteket kell megoldaniuk, ahol alkalmazzák ezt a logikus rendszert: olyan, mint egy matekfeladat; vagy kijön az eredmény, vagy nem. A záróvizsgájukon – a magyarokkal ellentétben, ahol az egyetemek hatásköre a vizsga, és annyiszor próbálkozik az aspiráns, ahányszor türelme van – a tartományi bíróságok által központilag összeállított feladatsort kell megoldaniuk, és csak kétszer lehet próbálkozni. El lehet képzelni, hogy mennyivel nehezebb ott bíróvá válni, mint Magyarországon. Ott az értelmezés és a logikus gondolkodás képességét követelik meg tőlük, itt a magolást és a rendszer minimális szintű átlátását. Pedig a logikus rendszer nem feltétlenül jelent túlszabályozottságot, sőt, pont a túlszabályozottság az, ami a káoszhoz vezet – és itt rontottuk mi el a német rendszer lemásolását.

Magyarországon sem logikus rendszer, sem értelmezésre képes bírók nincsenek (legalábbis tömegével), van viszont túlszabályozottság, ami szükségszerűen hozza magával az újabb logikai bukfenceket. Hogy ezért kizárólag a bírók lennének a hibásak? Kötve hiszem. Sokkal inkább az a környezet – gondolok itt jelentős részben a jogi oktatásra, amely újabban ráadásul még jobban rá van szorulva a diákok tandíjforintjaira, és így arra, hogy ne válogasson –, amelyben közepes jogászi kvalitásokkal bíróvá, sőt még annál is kevesebbel jogalkotó politikussá avanzsálhat valaki.

Végezetül, Aristo azt a kérdést is feltehetné magának, hogy vajon csak a bírók és a jogalkotók-e azok, akik eltávolodtak a való élettől, vagy maguk a peres felek is? Például pont egy ügyvéd szájából hallottam, hogy „jó lesz az a szerződés úgy, aláírom, aztán legfeljebb majd perelek, hogy érvénytelen”. Ha ritkábban néznék hülyének egymást a t. felek, meg kevésbé keresnék a kiskaput, és inkább az együttműködés meg a józan kompromisszum dominálna, akkor talán a bíróságok se lennének olyan túlterheltek.

A pereskedés és a lehetetlen ügyek bíróság elé citálása egyébként egyáltalán nem magyar specifikum. Csak egy példa a közelmúltból, a rosszul lemásolt, matematikai jogrendszerű Németországból: egy bírónőnek arról kellett döntenie, hogy normális-e állva pisilni. Az történt, hogy egy lakás bérlője rendszeresen körbepisilte a WC körül a márványt, ami miatt a bérbeadó nem akarta visszafizetni neki a kauciót, mert cserélnie kellett a burkolatot, és ez neki plusz költség volt. A bérlő persze arra hivatkozott, hogy rendeltetésszerűen használta a WC-t és kéri vissza a kauciót. Tehát tényleg sarkalatos kérdés volt, hogy rendeltetésszerű használatnak számít-e az állva pisilés. Na most, a bíróság, vagy „A jogászok” hibája, hogy ezzel kell, foglalkozzon az igazságszolgáltatás? Vagy azoké, akik képesek emiatt pereskedni? A bírónő a bérlő javára döntött, indokolása szerint „a férfi egyre erőteljesebb háziasítása ellenére” (nem viccelek, a „Domestizierung” szót használta) még normális és széles körben elterjedt az állva pisilés, tehát a bérlőnek visszajárt a kaució. 

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 143 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Csomorkany
2015. március 10. 23:02
Az a kérdés, hogy attól gyakorol-e bírói jellegű hatalmat egy szervezet, hogy "bíróság"-nak nevezik. Ha ma "cégbíróságnak" nevezik, akkor bírói hatalmat gyakorol, de ha holnap átkeresztelik "cégregisztrációs irodának", akkor nem gyakorol többé bírói hatalmat? Ez így nyilvánvaló marhaság. Nem a nevét kell nézni egy szervezetnek, hanem hogy mivel foglalkozik. Ami az Alkotmánybíróságot illeti, az leginkább a Parlament fölött gyakorol bírói hatalmat: vagy engedi létezni a Parlament által hozott törvényt, vagy nem. Csípte is a szemét az Alkotmánybíróság működése az elmúlt évtizedek Parlamentjeinek.
Csomorkany
2015. március 10. 18:41
1. Tényleg nem értem. Ha egy bírói határozat énrám vonatkozik, akkor az én múltam alapján az én jövőmbe szól bele hatalmi szóval. Ha a Stohl Bucira vonatkozik, akkor a Stohl Buci múltja alapján a Buci jövőjébe. 2-3: vagyis a végrehajtó hatalom igazságot szolgáltat, és nem engedi, hogy ezt a bírói hatalom tegye. Megfogalmazás kérdése. Nem minden tüntetővel szimpatizálok. A polkorrekt megfogalmazás legyen a hatóságok dolga, én csak egy elfogult álompolgár vagyok.
Csomorkany
2015. március 10. 15:58
1. A hatalom köt meg. Ha mondjuk pénzt kell fizetnem, akkor behajtják fizetési meghagyással. Ha börire, akkor a rács mögött találom magam. Oszt senki nem kérdi tovább, hogy egyetértek-e. Ezt nevezik hatalomnak. 2-3. Nem akartam belemenni az érdemi vitába. Az ellenzéki érvelés lényege az volt, hogy sérült a hatalmi ágak szétválasztása.
Csomorkany
2015. március 10. 11:31
1. Hát, erről egy példát írhatnál, mert így sem világos. 2-3: Amikor Montesquieu megfogalmazta a maga elméletét, épp az volt a bánata, hogy hazájában minden hatalom egy kézben összpontosult (lásd még "királyi abszolutizmus"). Ezt állt neki kibogozni Nagy-Britannia példájára hivatkozva. A hatalmi ágak lehetséges összefonódása tehát pusztán egy (potenciális) társadalmi probléma, nem pedig annak bizonyítéka, hogy ez a három hatalmi forma nem különbözik logikailag. A különbségtétel logikája pedig meglátásom szerint az idő hármas fölosztása.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!