„A republikánus érzelem az erényes közösséggel és a politikai intézményi renddel való azonosulás érzelme, a mai román állam azonban nem ilyen azonosulást követel meg. A román állampolgári lojalitás mind a mai napig etnikus (organikus nemzeti, tehát transzcendens) megalapozottságú, amely nem hozható – a román állampolgárság jelenlegi felfogása alapján – közös nevezőre olyan republikánus hagyománnyal, amely gyanakvó a nemzeti elv absztrakt egyneműsítő természetével, és szkeptikus az ebben rejlő társadalmi rend ígéreteivel. Ekként az erdélyi republikánus és föderalisztikus (önkormányzati) hagyomány, mely a kollektív szabadság öröklött intézményi rendjét, annak tapasztalatait helyezi előtérbe, nem egyeztethető össze a román állameszme egyszerre jakobinus és etnikus képzeteivel.
Jól példázza mindezt Klaus Johannisnak az erdélyi magyar közvéleményt borzoló egyik nyilatkozata: »És mi van, ha német vagyok? Román vagyok, román állampolgár. Ez az én hazám. Ahogyan Nagyszeben a városom, ugyanúgy ez az ország a hazám«. Az, ahogy nagyszebeni patriotizmusát egyből a román állam iránti lojalitássá szélesíti, méltán vált ki ellenérzéseket az erdélyi magyarokban. Az erdélyi magyarok vagy Székelyföld területi közössége az erdélyi hagyományt saját politikai közössége megalapozásaként gondolja, és ez eltér attól, amit Johannis az erdélyiség címkéje alatt képvisel.