December közepe óta körvonalazódott, hogy bár célunk ugyanaz és rengeteg ponton jól tudunk együttműködni, a konkrét megvalósítás tempójában és mikéntjében sokszor nem értünk egyet.
„A mai napon megállapodtam Takács Borival (a MostMi alapítójával), hogy a továbbiakban kiszállok a MostMi szervezéséből. Ennek okai az alábbiak:
December közepe óta körvonalazódott, hogy bár célunk ugyanaz és rengeteg ponton jól tudunk együttműködni, a konkrét megvalósítás tempójában és mikéntjében sokszor nem értünk egyet. Ez, és főleg a ránk nehezedő felelősség és elvárások együtt, olyan feszültségeket gerjesztettek, mely sem rám, sem az egész tevékenységünkre nem volt jó hatással. Ezért, sokkal jobbnak láttam a kialakult helyzetre és körülményekre reagálva ezt a döntést meghozni, hogy megszüntessük ezeket a feszültségpontokat. Így mindketten továbbra is az együttműködés igényével és lehetőségével tudjuk tevékenységünket tovább folytatni.
Szeretném leszögezni, hogy nem politikai nyomás miatt hoztam meg a döntésemet. Azt is szeretném leszögezni, hogy nem az együttműködési képesség hiánya vezetett ide, hanem ennél sokkal banálisabb oka van: az idő rövidsége. Egész egyszerűen reagálni kellett egy helyzetre, melynek megoldására normális esetben akár fél év is rendelkezésre állna, a jelenlegi helyzetben erre sajnos nincs és nem volt idő.
További adalék, hogy az előző két és fél hónapban, barátok és családom segítségével vállalhattam, hogy csak az aktivistáskodásnak szentelem minden időmet, a továbbiakban ezt csak korlátozott időben tudom megtenni a munkám miatt. Mindemellett az aktivistáskodásra szánt időmet pedig kitölti a behirdetett weboldal készítése és elindítása, illetve a tartalom-előállítás megszervezése, majd az oldal továbbfejlesztése. Ennek következményeként a következő hónapokban nem tudok valós és igazán aktív tagja lenni a szervezetépítésnek, ami elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy magaménak érezzem én is.
Tevékenységünket továbbra is számos ponton együttműködve végezzük és nagyon sok sikert kívánok a MostMi minden jelenlegi és későbbi résztvevőjének.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Egy kegyetlen antifasiszta aktivista védelmében írt véleménycikket Eric Vuillard.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Elszabadult a pokol Iránban: a rendőrök nem kímélték az 53 éves Nargesz Mohammadit.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
