Transzatlanti szabadkereskedelem II. – Ez a harc lesz az első

A szerző az LMP II. kerületi önkormányzati képviselője. Első cikke a témában itt található.

*

Az Európai Bizottság már tető alá hozott egy szabadkereskedelmi megállapodást, amely a TTIP-hoz (EU és USA közötti szabadkereskedelmi egyezmény) hasonlóan veszélyeztetheti az életfeltételeink feletti demokratikus kontrollt. Ugyanis a Bizottság már nagyjából letárgyalta, és valószínűleg a közeljövőben ratifikálásra a nemzeti parlamentek elé fogja terjeszteni az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodást, a CETA-t. A CETA-ra a Bizottság olyan mintaként tekint, amire alapozni lehet az EU és USA, EU és Szingapúr, illetve az EU és Vietnám közötti szabadkereskedelmi megállapodások megkötésénél.  Ezek közül a lassan a teljes bolygót felölelő szabadkereskedelmi megállapodások közül a CETA-ról lesz először lehetősége az európai nemzetállamok törvényhozásainak, köztük hazánknak is, véleményt nyilvánítani.

A tárgyalási folyamat maga, a TTIP-hoz hasonlóan titkos és átláthatatlan volt, érdemi információkat és javaslatokat csak kiszivárogtatott dokumentumok alapján lehetett megtudni.  A Bizottság által nyilvánosságra hozott összefoglalók pedig konkrétumok és tartalom nélküli politikailag korrekt kifejezésgyűjtemények voltak, hasonlóan a TTIP kapcsán olvashatókhoz. Így, arról, hogy mire számíthatunk a TTIP-val kapcsolatban, sok mindent megtudhatunk abból, ami kiszivárgott abból, amilyen szöveget a Bizottság Kanadával letárgyalt.

Az a magánvádon alapuló választott bírósági gyakorlat, az ISDS, ami a TTIP-ban jelenleg a legélesebb vita tárgyát képezi, a CETA-ban is megtalálható. Ebből következik, hogyha a CETA-t az ISDS-sel együtt ratifikálják a tagállamok, akkor az USA-val való tervezett megállapodásból sem lehet majd kivenni. Kanadában jelentős kritikák fogalmazódtak meg az ISDS-sel szemben, hiszen hasonló választott bírósági eljárásoknak a NAFTA alatt is ki vannak téve. Érdemes az egyik magánvádak alapján összehívott bíróságokon gyakran bíráskodó ügyvéd szavaira odafigyelnünk: „Amikor fölkelek éjjel és a döntőbíráskodásra gondolok, csodálkozom, hogy a nemzetállamok hogy egyezhettek ebbe bele … ugyanis három fő van azzal megbízva, hogy elbíráljanak, illetve felülbíráljanak mindenféle jogorvoslati lehetőség vagy korlátozás nélkül bármilyen kormányzati tevékenységet, bírósági ítéletet, törvényt vagy rendeletet.”

Ne legyenek kétségeink, ez azt jelenti, hogy bármilyen kanadai, vagy kanadai leányvállalattal rendelkező cég olyan jogrend kedvezményezettje lesz, amelyhez az EU állampolgárainak nem lesz hozzáférésük. A kanadai Demokrácia Központ ezt olyan jogrendszernek nevezi, melyet a globális nagyvállalatoknak privatizáltak ki. Ezekkel az egyezményekkel a multinacionális vállalatok pontosan azt a jogállamot és jogbiztonságot bontják le, amelyet a neoliberálisok a sikeres gazdaság, vagyis a külföldi tőkevonzó-képesség alapfeltételének tartanak.

Ha megnézzük részletesen a CETA szövegét, és azzal kezdünk neki, hogy legalább olyan fontos, hogy mi nincs benne, mint az, ami benne van, az első, amit észreveszünk, hogy a „szabályozáshoz való jog” nincs benne a törzsszövegben, csak a preambulumban.  Ráadásul ami a preambulumban van, az is kétséges, hiszen azt mondja ki, hogy az egyezmény megerősíti a felek szabályozáshoz való jogát, amennyiben az nem ellentétes a szerződésben foglaltakkal. Ez a szövegezés kísértetiesen hasonlít a NAFTA, a Mexikó, USA és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény, ugyanerre vonatkozó szövegezésére, ami a NAFTA keretében lehetőséget adott arra, hogy a természetvédelmi szabályozások miatt elmaradt profitvárakozásokra hivatkozva pereket nyerjenek egyes kormányok ellen. Ez a megfogalmazás alapozza meg a közvetett kisajátítás fogalmát, amely jogalapot ad a szabályozások elleni perekre.

A közvetett kisajátítás itt a CETA-ban van először pontosan kifejtve, így láthatjuk, milyen szövegben gondolkodhatnak a TTIP kapcsán is. Elvileg ugyan nyugodtak is lehetnénk, hiszen szövegszerűen szerepel, hogy olyan nem-diszkriminatív szabályozások, amelyek a közegészség vagy a természetvédelem érdekében születnek meg, nem vonhatnak ilyen pereket maguk után. De sajnálatos módon az is szerepel a szövegben, hogy kivételt képeznek azok a szabályozások, amelyek a céljukhoz képest túl tágan vannak megfogalmazva. Az, hogy mitől lesz egy megfogalmazás túlzottan tággá, azt a választott bíróságok döntik el, és pontosan az ilyen „tág” megfogalmazások azok, amelyek lehetőséget adnak a szabályozások elleni perekre. 

Hasonlóan definiálatlan megfogalmazás maga a befektetés definíciója. Az egyezményhez mellékelve található egy lista, hogy mi tekinthető befektetésnek, de a felsorolás végén az áll, hogy az csak indikatív, így a definíció folyamatos tágítása az eddigi szabadkereskedelmi egyezményekre alapozva nagyon is várható, ami szintén növeli a szabályozások elleni perek lehetőségét. Az is problematikus, hogy bár a Bizottság ígéretet tett, hogy első lépésként legalább előírja a nemzeti bíróságok használatát, ezt a szöveg nem tartalmazza. Nem kell tehát a nemzeti bíróságokat végig járnia egy ügynek ahhoz, hogy magánbíróságokhoz lehessen fordulni.

Ráadásul, ha az egyezményben  olyan szövegezést találunk, amely  a korábbi hasonló egyezmények hibájából tanulva korrigált, a legnagyobb kedvezmény elvének pontos szövegezése miatt veszélybe kerülhet. Ez az elv ugyanis megengedi, hogy a befektetők bármelyik más egyezmény szabályait beemeljék a CETA-ból kiinduló vitarendezésbe. A természetvédő szervezeteknek azt a kérését sem teljesítették, hogy csak a CETA-t időben követő egyezmények szövegei kerülhessenek felhasználásra.

A CETA egyezmény ugyanakkor lényegtelennek tűnhet a TTIP-val szemben, hiszen Kanada kis népességű ország, szemben az USA-val, amely  a világ vezető katonai és gazdasági hatalma. Ennek ellenére, ez az egyezmény két okból is alapvető támadás a jogállam, Magyarország önrendelkezése és bolygónk ellen.  Az egyik ilyen ok az, hogy Kanada gazdag szurokföldből származó olajban. Ehhez piacokat keres, és az EU, már csak energiadiverzifikálási politikája miatt is, erre tökéletesen alkalmas.  Ugyanakkor az EU, szigorú klímapolitikai előírásai miatt eddig ilyen veszélyes energiahordozónak számító olaj importálásra nem adott engedélyt. A CETA-val most piaci lehetőséghez jutnak, ami a CETA mellett lobbizók egyik legfotonosabb célja.

Ez a koppenhágai klímakonferenciának azzal az EU-s vállalásával is ellentétes, mely szerint az EU 6%-al csökkenti a közlekedésből származó CO2 kibocsájtást. Az a tény, hogy a korábbi klímavédelmi vállalásokat a különböző szabadkereskedelmi egyezmények felülírják, megnehezíti, hogy a következő párizsi klímacsúcson bármilyen érdemi eredményre jussanak. Ezen kívül, bár ez az egyezmény csak Kanadára  vonatkozik majd, tágra nyithatja a kapukat a világ összes jelentős multinacionális vállalata számára, hogy a kormányok ellen pereskedjenek.  A CETA szövege szerint, ugyanis minden Kanadában „jelentős üzleti tevékenységgel” rendelkező vállalat élhet az ISDS lehetősével, szóval perelhet államokat profitja elmaradása miatt. 

Ennek megvalósulását láthattuk például az ExxonMobil esetében, amely a NAFTA által biztosított  magánbíróságokon nyert pert 2007-ben Kanada ellen,  mert a kanadai törvényhozás előírta, hogy az olajkitermelésnél felhasznált termékek egy részét helyi termelőktől kell beszerezni. De az a Cargill nevű cég is lehetőséget kap, amely 2004-ben, szintén a NAFTA keretein belül, 72 millió eurót nyert Mexikótól, mert az adót vetetett ki az elhízást okozó magas fruktóz tartalmú szirupra.  Nem csoda, hogy Cecile Torbeau szerint a CETA egy trójai faló, melyen keresztül az amerikai központú, kanadai leányvállalatokkal rendelkező vállalatok peres úton tudnak profitérdekeiknek Európában érvényt szerezni.

A CETA jelenlegi formájában nem tartalmazza a GMO termékek behozatalát az EU-ba. Ez valószínűleg konkrétan kimondva a TTIP-ban sem lesz benne. Természetesen, ettől még az egyezmény egyéb részeivel, például az ISDS fejezettel, támadás intézhető Magyarország élelmiszerbiztonsága, GMO-mentessége, ellen. Éppen ezért félrevezető Mikola István azon kijelentése, mely szerint, amennyiben a TTIP eltörli a GMO-mentességet, úgy a kormány az egyezmény ellen fog állást foglalni. Egyrészt az egyezmények szövege más módon lehetővé teszi a GMO-mentesség kikezdését. Másrészt, az egyezmények más pontjai is legalább ennyire veszélyesek Magyarország számára. A kormány stratégiája csak arra jó, hogy majd amikor a sok más szempontból is káros TTIP nyilvánosságra kerül, amely nem tartalmazza konkrétan leírva a GMO-mentesség hatályon kívül helyezését, a kormány majd elő tudja adni, hogy milyen hatékonyan képviselte a nemzeti érdekeket. Nem tette azt. 

A kormány akkor képviselné hatékonyan a nemzeti érdeket, ha idén nemet mondana a CETA ratifikálására, és megakadályozná, hogy a TTIP tárgyalásai folytatódjanak.  Ez az egyetlen lehetőség a „trójai” egyezmények által okozandó károk elkerülésére. Pont ezért csatlakozott az LMP az európai polgári kezdeményezéshez, amelynek keretében pár hónap alatt már 1,3 millió európai polgár mondott nemet a TTIP-re és a CETA-ra. Most a kormányon van a sor.