Az apácagyalázás és keresztre feszítve napozó Jézus mellett elfért egy olyan cikk is, amelynek az írója sajnálkozik, hogy mindenki Charlie.
„Magáról a gyilkosság napjáról több rövidebb visszaemlékezés is olvasható, az egyik a szerkesztőség közös kutyusát, Lilát mutatja be, amely a terroristák elől az asztalok alá menekülteknek jelezte, mikor mentek el a gyilkosok, mikor jöhetnek elő a túlélők a rejtekhelyükről. A többi visszaemlékezés sem a gyilkosságot magát idézi meg, hanem a napot, például, hogy milyen breton süteményt ettek a szerkesztőségben, ki-kivel vitázott, és hasonlók.
»Mi ez a kupleráj? Mindenki Rólad beszél!« – kezdi Matthieu Madenian a szokásos heti leveleit, amit a fiktív Charlie-nak szokott címezni. Megemlékezik arról, hogy amikor a laphoz hívták, »az ellenálláshoz csatlakozhatott, (…) erotomán karikaturistákhoz, antiglobalista közgazdászokhoz, és állandóan valamit majszoló újságírókhoz«. A szerző szerint rossz látni, ahogy a lap egyre népszerűbb lesz, és mindenki olvasni akarja.
»Mindenki Charlie. Hollande Charlie lett, Valls Charlie, Sarkozy is Charlie lett, Marine Le Pen meg azért sír, hadd legyen Charlie… Még Arnold Schwarzenegger is Charlie… Tudod, mit? Én akkor inkább most azt mondom, hogy nem vagyok Charlie« – írja a lap munkatársa, aki szerint persze heteken belül »minden rendbe jön«, és a többség megint utálni fogja a lapjukat. »Nagyon remélem, hogy így lesz, kedves Charlie. Mert ha nem, akkor tényleg a terroristák nyertek« – zárja cikkét.”
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Franciaország és Nagy-Britannia is a kardcsörtetők között volt az elmúlt években. A NATO-hadgyakorlatok viszont szomorú valóságot tükröznek.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Három és fél perc után le is cserélte a szövetségi kapitány.
Ha a mindennapokban megtanulunk így figyelni, akkor nem ér váratlanul az sem, „amikor majd eljön az idők teljessége”, és azok között leszünk, akiket felvesznek, nem pedig azok közt, akiket otthagynak – ez az advent valódi ajándéka.
