Elolvastuk az új Charlie Hebdót. Tényleg durva

„Magáról a gyilkosság napjáról több rövidebb visszaemlékezés is olvasható, az egyik a szerkesztőség közös kutyusát, Lilát mutatja be, amely a terroristák elől az asztalok alá menekülteknek jelezte, mikor mentek el a gyilkosok, mikor jöhetnek elő a túlélők a rejtekhelyükről. A többi visszaemlékezés sem a gyilkosságot magát idézi meg, hanem a napot, például, hogy milyen breton süteményt ettek a szerkesztőségben, ki-kivel vitázott, és hasonlók.

»Mi ez a kupleráj? Mindenki Rólad beszél!« – kezdi Matthieu Madenian a szokásos heti leveleit, amit a fiktív Charlie-nak szokott címezni. Megemlékezik arról, hogy amikor a laphoz hívták, »az ellenálláshoz csatlakozhatott, (…) erotomán karikaturistákhoz, antiglobalista közgazdászokhoz, és állandóan valamit majszoló újságírókhoz«. A szerző szerint rossz látni, ahogy a lap egyre népszerűbb lesz, és mindenki olvasni akarja.

»Mindenki Charlie. Hollande Charlie lett, Valls Charlie, Sarkozy is Charlie lett, Marine Le Pen meg azért sír, hadd legyen Charlie… Még Arnold Schwarzenegger is Charlie… Tudod, mit? Én akkor inkább most azt mondom, hogy nem vagyok Charlie« – írja a lap munkatársa, aki szerint persze heteken belül »minden rendbe jön«, és a többség megint utálni fogja a lapjukat. »Nagyon remélem, hogy így lesz, kedves Charlie. Mert ha nem, akkor tényleg a terroristák nyertek« – zárja cikkét.”