Két számmal leírható a teljes EU-s gazdaság: egyik tragikusabb, mint a másik
Elszomorító gazdasági elemzést közölt a Telegraph.
Maradéktalanul egyet lehet érteni Csaba László közgazdászprofesszorral, aki szerint a nagy cégek terveihez hasonlóan rövid és hosszú távú stratégiai tervre lenne szükség a hazai gazdaságpolitikában is.
„Szó sincs itt vakmerő kísérletekről, jóslásokról, de egy olyan eladósodott, döntő részt a külföldi tőkére támaszkodó országnak, mint hazánk, kiszámíthatónak kell lennie. Hogy a bennünket finanszírozó partnereink – az Európai Uniótól kezdve a Franklin Templeton alapkezelőn át (ez a pénzügyi szolgáltató rendelkezik az államadósság mintegy tíz százalékával) egészen a vállalati működő tőkéig (Audi, Mercedes, Opel) – pontosan tudják, mivel is kalkulálhatnak velünk kapcsolatban.
Esetleg az, ami nálunk erénynek tűnik – például híres az állam a pénzügyi kreativitásáról, értsd: újabb és újabb adók kivetése, aktív állami szerepvállalás bizonyos területeken –, korántsem lehet vonzó partnereink számára. A pénz pedig kell!
Egyfelől túl vagyunk a 2010–2011-es válságkezelésen, amikor az esetleg rögtönzött ötletek bevezetését el lehetett adni, másfelől telis-tele a világgazdasági környezet kockázatokkal. Ha csak a 2015-ös évet nézzük, úgy az amerikai monetáris politika szigorítása, a korábbinál jóval alacsonyabb olajár és az orosz gazdaság összeomlása jellemezheti leginkább ezt az esztendőt a gazdaságban. Eközben gyenge az európai gazdaság teljesítménye, messzebb pedig Kína és az arab piacok lassulása teheti be a kaput.
Minden jel szerint véget ért – egyelőre legalábbis – a feltörekvő piacok sztorija is a befektetők körében. Azok a felvetések, amelyek pár évvel ezelőtt fönnálltak, hogy Oroszország és Törökország gazdasági húzóereje kiváltja az Európai Unióét, lecsengtek, a játszma véget ért. Nemhogy öt–nyolc százalékos bővülést nem tudnak produkálni a feltörekvő piacok – mellesleg befektetői szempontból ide tartozunk mi is –, a recesszió, sőt a mélyebb visszaesés árnyéka is riogat.”