Hideg fejjel

„Fontos a gazdasági növekedés ösztönzése: a legelemibb a kiszámíthatóság és az olcsó hitelek elérése kell, hogy legyen. Ne csak rövid távra – néhány hónapra, fél évre – ássanak előre a vállalkozások, valamint legyenek a bankoknál elbírálható üzleti tervek, hogy a belső gazdasági szereplők is lendületbe jöjjenek. Az olyan jóléti intézkedések, mint a rezsicsökkentés kifutóban, miközben egy olyan jellemzően inkább szolgáltató gazdaságban, mint a magyar, az energiaárak nem fő meghatározói a növekedésnek – ezekkel is számolni kell. A válságadók kivezetését 2015-ben senki sem várja, hiszen akkor összedőlne a költségvetés. Sokkal inkább 2016-ról lehet szó, amikor a kiadási oldal visszafogásával legalább a fele megteremthető ennek az összegnek.

Háztartási szinten sok, kis pozitív változás jön: a devizahiteles törlesztőrészletek csökkenése, a béremelések, a családokat érintő további kedvezmények miatt több marad a zsebben, ráadásul több ágazatban lesz rendkívüli fizetésemelés, a kormány pedig további új munkahelyekkel számol. 

Miután hazánk a külpiacoktól erősen függő ország, jelentős kockázatok bukkanhatnak fel ha a gazdaságpolitika – a javuló makroszámok kapcsán – elbízza magát, ilyenkor szoktak történni ugyanis a nagy mellélövések. Éppen ezért készíteni kellene egy borúlátó, egy közepes és egy derűlátó gazdasági tervet, ezekben meg kellene mondani, hogy amikor már nem lesznek egyszeri költségvetési tételek, hogyan lehet az államháztartási hiányt tartósan alacsony szinten tartani. 

Remélhetőleg a külpiaci problémák és az orosz–ukrán krízis ráébresztette a kormányt arra, hogy a kettős beszéd nem vezet eredményre.

És hogy idén már több vasat nem kell a tűzben tartani.”