Zágrábi mese

„Miután nyilvánosságra hozták a kilencvenkilenc százalékos feldolgozottság melletti adatokat, a rövid ünneplés után Grabar-Kitarovic első útja a kampánystábból azokhoz a háborús veteránokhoz vezetett, akiket a horvát köznyelv csak úgy nevez, hogy »a sátorosok«, s akik már hónapok óta ott táboroznak a honvédelmi minisztérium épülete előtt. A jogaikat követelő, nagyrészt leszerelt, a múlt század kilencvenes éveinek délszláv polgárháborúiban edződött katonák ők. 

»Soha többé nem fogja ebben az országban senki sem lebecsülni a honvédő háborút, és nem fogja holmiféle polgárháborúnak nevezni, ezt felelősségteljesen megígérhetem önöknek itt ma este. Horvátország önálló, független állam, és nem csak egy régió, ahogyan néhányan igyekeztek csökkenteni a jelentőségét az elmúlt időszakban. Onnan folytatjuk tovább, ahol első elnökünk, Franjo Tudjman abbahagyta« – mondta Grabar-Kitarovic a tiltakozóknak, akik az egyik legforgalmasabb zágrábi sugárút lezárásával és tűzijátékkal ünnepelték a megválasztását.

A leendő elnök első, talán nem is túlzottan megfontolt, talán nem is a legmegalapozottabb szavai az ünneplés eufóriájában szépen jelzik a horvát legfelsőbb politika várható irányait. S nem is csak azért, mert Grabar-Kitarovicot és pártját, a Horvát Demokratikus Közösséget jobbközép politikai szervezetnek tartják a többé-kevésbé hivatalos besorolása szerint. Hanem azért is, mert a szoros eredmény – akármennyire is meggyőző legyen – jelzi egyúttal azt is, hogy a horvát társadalom politikailag milyen élesen és nagyjából kiegyensúlyozott mértékben megosztott.”