
Pinky party
Ő a II. kerületből kapott egy tengerentúli főiskolára szóló beutalót, a másik proli, spontán – isteni tud lenni, így kocsonyakészítés időszakában a társadalmi összefogás eme demokratikus megnyilvánulása.
„Megvallom Önnek, Kedves Olvasó én már rettenetesen unom, hogy egyik-másik frissen feltűnt alapítvány vagy civilszerveződés mögött gazdát keressek. Rákeres az ember a honlapra, és láss csodát: Soros itt, Soros ott, a politikai franchise meg majd egyszer kilihegi magát.
A civilnek hülyített és hazudott tüntetés most is olyan volt – és mindig olyan is lesz, mint amikor valaki sokadnapos hamburgert eszik, de mosolyog és elégedett, hogy finom.
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Magyarországon már senkinek sem kell félnie: személyesen Orbán Viktor lépett oda a megtámadott hírességek mellé

Mert ki tudja miért, az egész történet, legyen akárhány része is, valahogy mindig egy kaptafára készül. S akkor most az útblokádról.
Az Antall-kormány idején volt az első. A taxis. Bár lehetne SZDSZ-es is. Van generáció, akinek ez csak annyit jelentett, hogy volt mentsége lógásra az iskolában. Akkor is rengetegen mondták, hogy most a demokráciáról van szó. Ha nem tüntetsz, nem vagy szadeszes, nem vagy demokrata, ember meg pláne. Vigyen el a Csurka Pista!
A demokrácia-jelszót vissza fogják hallani ezeken a blokádokon is. De lesz szervezettebb és tudatosabbnak szánt más is.”






