Vegyük komolyabban a választási vitát, ami az egyik legfontosabb demokratikus hagyományunk!
Aki az elmúlt években nem egy barlangban élt, az pontosan tudja, hogy az állami tévében csak akkor lesz vita, ha azt Orbán engedélyezi.
Hogyan óvjuk meg az államfőt a bulvárkacsától, szabad-e személyes indulatunknak helyt adni, ha elfogy a türelmünk a kormányzati sikerek sorát elhallgató hírportálok miatt? (A válasz: igen.)
„Ezek olyan etikai kérdéseket feszegetnek, mint: hogyan óvjuk meg az államfőt a bulvárkacsától, szabad-e személyes indulatunknak helyt adni, ha elfogy a türelmünk a kormányzati sikerek sorát elhallgató hírportálok miatt? (A válasz: igen.) Bírálhatjuk-e a bíróságokat, ha a hírhamisítás fogalmát tévesen értelmezik?
(Igen, s elvárható, hogy pert indítsunk.) Szabad-e a közösségi oldalakon politizálni? (Igen, de a függetlenségnek csakis addig a határáig, ameddig nem értelmezhető a kormány bírálataként.) Félévi átlagomat csak egy négyes rontja le. Azt hittem, hogy Darák Péter az első főbíró, de már tudom, hogy a 2002-ig regnáló Solt Pált 2009-ben Baka András követte, akinek esetleges kiretusálásáról később döntenek.
A médiatechnika is érdekel. A suliban többek közt arra kerestem választ, hogyan tudnék egyszerre két olyan helyszínről is élőben jelentkezni, ahol épp adót csökkent a kormány, s érdemes-e körbeforgó kamerát vinni arra a tüntetésre, amit máshol tartanak? Természetesen lerántom a leplet az amerikai hecckampányról, a harácsolás kárát kormányunkra hárító bevásárlóközpontokról, a civiltüntetések mögött álló pártvezetőkről.”