Szuverenitás, te édes

A szuverenitás az egy kibaszott érdekes dolog ha az enyémről van, á lófasz. Ha meg a "tijedről" van szó Gombás elvtárs az egy kurva fontos dolog. Különben névrokonok vagyunk, nekem a lábam gombás, én komolyan veszem a gomba szuverenitását, ott üti fel a tanyáját ahol csak akarja.

Eklatáns példa a sz@rrágásra. Mintha nem lenne egyértelmű, hogy nem lett volna szabad ráengedni a magyar gazdaságra minden átmenet nélkül a kapitalizmust, pláne nem ellenséges felvásárlás formájában. A szuverenitás azt is jelenti, hogy olyan jogköröket próbál visszaszerezni és megtartani a kormány, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a amgyar gazdaság valahogy feltámadjon. Legalábbis remélem, hogy ez a valódi cél.

GCS szuterén --- keserű!

Ápr. 27. A miniszterelnöki sajtóiroda közölte, a kormány nem fogadja el az MR és az MTV benyújtott szervezeti és működési szabályzatát (SZMSZ). Ezzel egyidejűleg a miniszterelnök kezdeményezi, hogy az Országgyűlés kulturális bizottsága hallgassa meg Gombár Csabát, és foglaljon állást, alkalmas-e az MR elnöki tisztségének betöltésére. Máj. 7. A kulturális bizottság meghallgatta Gombár Csabát, aki a meghallgatásról nyilatkozatának felolvasása után távozott. Az ezt követő vitában a koalíció képviselői visszautasították Gombár Csaba vádjait, majd az ellenzéki képviselők kivonulása után egyhangúlag alkalmatlannak minősítették a tisztség betöltésére az MR elnökét. Máj. 19. Göncz Árpád nem mentette fel Gombár Csabát. A miniszterelnöki sajtóiroda közleménye szerint ez a lépés rendkívül veszélyes precedenst teremthet a közéletben. A koalíció képviselői nyilatkozatot fogadtak el a parlamentben, amelyben alkotmánysértéssel vádolták a köztársasági elnököt. * Göncz Árpád olyan köztársasági elnök volt, aki inkább számított pártkatonának, mint jogban jártas, morálisan érzékeny államférfinak. Két esetben is megtagadta az aláírást akkor, amikor az érvényben levő jogszabályok amúgy erre szorították volna. 1991. július 12-én Antall József miniszterelnök két médiaalelnök kinevezését terjesztette Göncz Árpád elé. Csúcs Lászlót a rádióhoz, Nahlik Gábort pedig a televízióhoz szánta. Göncz Árpád lelkiismereti okokból megtagadta a kinevezések aláírását. Csúcs Lászlót például túlzottan jobboldalinak és radikálisnak vélte. Persze nem a minősítés lett volna Göncz Árpád köztársasági elnök dolga, ezt a jogszabályok sem tették lehetővé számára. Teltek-múltak a hetek, csak nem született meg a két aláírás, s 1991. szeptember 23-án a Sólyom László által vezetett Alkotmánybíróság is állást foglalt. A nyilatkozat szerint a köztársasági elnök csak abban az esetben tagadhat meg egy kinevezést, ha az „súlyosan veszélyeztetné a demokratikus államrend működését”. Ennek ellenére Göncz Árpád még októberben sem hozott döntést. Sokáig tartotta a frontot, de nem tarthatta a végtelenségig, 1992 márciusában elfogadta a kinevezéseket. De hogy ne hagyjon alább az MDF és az SZDSZ közötti feszültség, megismételte az akciót a következő évben. Antall József miniszterelnök 1992. május 8-án kérte Göncz Árpádtól Gombár Csaba rádióelnök felmentését. felmentését. Május 19-én a köztársasági elnök nemet mondott. Június 19-én a miniszterelnök Hankiss Elemér tévéelnök felmentését is kérte, Göncz Árpád ezúttal is nemmel válaszolt. Ezúttal ő utalt az AB korábbi nyilatkozatára, s azt mondta, hogy a felmentések zavart okoznának az államrend demokratikus működésében. Antall és Göncz személyesen is tárgyalt az ügyről, újabb kísérletek és levélváltások következtek, de még 1992 október végén is tartott az állóháború. Antall József november 9-én fordult megint a médiaelnökök leváltásával Göncz Árpádhoz, valamint azzal, hogy a leváltás után alelnökeik, azaz Csúcs László és Nahlik Gábor helyettesíthessék őket. A köztársasági elnök továbbra is nemet mondott, sőt ezt december 9-én is megismételte. Végül Hankiss Elemér és Gombár Csaba 1993. január 6-án lemondtak. Göncz Árpád azonban még így sem volt hajlandó aláírni. http://demokrata.hu/ujsagcikk/az_elnok_kezjegye/ Kussoljatok mostmán.