„A Fidesz országosan meggyengül. Ezt minden közvélemény-kutatás egyértelműem mutatja. Milyen politikát folytat ezek után a Jobbik, hiszen alkalom adódhat egy esetleges kormányváltásra. Megmaradt a párt annak, aminek indult?
A Jobbiknak az a szerencsés helyzete, hogy stabil az értékrendje és a stratégiája. Csak folytatnunk kell az utat, amit elkezdtünk. A párt hitelességét persze sokan féltik. Sokszor jó szándékkal, sokszor nem. Általában azok szokták leghangosabban temetni a Jobbik eredeti értékeit, akik pár éve hozzánk csapódtak, majd kihullottak. Sértettek és saját kudarcukat belevetítik a pártba. Istenem, hány távozótól hallottam már, hogy a Jobbiknak ezzel vége, és lehúzhatjuk a rolót. És nekem kezdik magyarázni, hogy mi a Jobbik, amikor az alapítók között rajtam kívül már csak ketten vagyunk a vezetőségben. Arra a kérdésre, hogy megmaradt-e a párt annak, ami volt, részben igen, részben nem a válaszom. A párt a programját, az értékrendjét megőrizte, nyugodtan elő lehet venni az alapító nyilatkozatunkat, a 2006-os, a 2009-es, a 2010-es és a 2014-es programunkat, hogy a legfontosabb dokumentumokat említsem csak, és ha összehasonlítjuk, akkor látható, hogy a lényegi dolgokban hitelesek vagyunk. Emellett természetesen azt is el kell mondani, hogy a politikában, de általában az életben, ami nem változik, ami nem tud igazodni a megváltozó körülményekhez, az elpusztul. Persze, hogy a Jobbik is változott ilyen értelemben, nagyobb, profibb és felelősebb párt lettünk, aminek vannak pozitívumai és vannak bizonyára negatívumai, nehézségei is. Amikor megvizsgálom a lelkiismeretem, tisztán tudok-e Isten elé állni majd, jól kezeltem-e a rám bízott lehetőséget, akkor egyelőre igennel tudok válaszolni. Azon leszek, hogy ez életem végéig így maradjon. (…)
Sokan vádolják az utóbbi időben a Jobbikot és személyesen Önt is azzal, hogy az iszlám barát politikát folytat. Miért fontos a Törökországgal való jó viszony?
Törökország rokonként, barátként tekint Magyarországra. Az a turáni tudatú értelmiség, amely a két világháború között még jellemezte Magyarországot, Törökországban még mindig meg van. A 17 milliós Isztambul egyik sugárútját „Magyar testvérek útjának” hívják. A magyarokat lépten-nyomon ölelgetik. Az egyik leggyakoribb fiúnév náluk az Atilla. És még sorolhatnám. Tud nekem még valaki ilyen világhatalmat mondani? Pedig szövetségesekből nem állunk jól. Törökország gazdasága bombaerős, az egymilliós hadseregével a NATO második legerősebb állama az USA után, a befolyása egész Ázsiára óriási és Európára is komoly erővel tud hatni. Szívesen beszélgetek bárkivel arról, miért kell szeretnünk a törököket, de ha valaki ezt zsigerből elutasítja, akkor legalább a pragmatikus érveket értse meg, és lássa be, ez Magyarország számára egy fontos kitörési pont lehet.
A politikus után ismerkedjünk meg a hazafival. Van, aki a mozgalmár életet választja, van, aki a politikusit. Mi vitte arra, hogy belevágjon a politika mocskos világába?
Mozgalmárként kezdtem, aztán a mozgalom párttá alakult, én meg elindultam ezen az úton. Inkább egy folyamat volt, nem egy egyszeri döntés. A Jobbik egyre komolyabbá vált, és amikor választóvonalhoz értem, amikor mindig vállaltam a folytatást. A politika mocskos, de nekem éppen ezért nagy kihívás is. A hivatásom egyfajta életkísérletként fogom fel, amelynek lényege, hogy abban a szakmában, amit politikának hívunk, hogyan lehet becsületesnek maradni, államférfi módjára viselkedni, egyszerre Isten országát és a magyarok hazáját építeni. Nem egyszerű, azt bevallom, de mindig is arra vágytam, hogy valami rendkívüli, valami nagy dologban vegyek részt, hogy valamire feltehessem az életem. A maradjunk inkább otthon, élvezzük a nyugalmat, gyűjtsünk inkább vagyont, meg hasonlók, engem nem érdekelnek.”
