A párizsi merénylet és a mocskos politika

„Franciaországért 2012 óta aggódnak, hogy ő lesz a következő Görögország - ez a hangulat persze hitelezői nyomásgyakorlást is tükröz. Ebben a helyzetben nem érintette jól a francia államot, hogy a krími válságot követő szankciók miatt lemondani kényszerült az Oroszországba irányuló nagy értékű katonai exportjáról, amely az indiai hadiipari megrendeléseit is veszélybe sodorhatja. A dél-keleti uniós tagállamok mellett Hollande elnök is szorgalmazta az Oroszország elleni szankciók enyhítését.

Mindeközben gőzerővel folynak az USA-EU szabadkereskedelmi megállapodások, amelyben a Hollande-kormány nem bizonyult a legkönnyebb partnernek, sőt, a franciák az eddig titkos tárgyalások transzparenciáját is követelték. A tárgyalások menetétől nem függetlenül az Egyesült Államok ügyészsége súlyos pénzbüntetést szabott ki a BNP-Paribas -,Franciaország egyik legnagyobb bankjának - amerikai leányvállalatára. A francia kormány reakciója szerint ez veszélyeztetheti a szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokat is.

A terrorakciókat általában egy, a biztonságot és a »nemzeti egység«-et előtérbe helyező diskurzus követi, amely,  - egy időre legalábbis - elterelheti a figyelmet a gazdasági nehézségekről és erős állami fellépést is igazolhat. Az sem kizárt, hogy a merényletek nyomán Franciaország megértőbb lesz az Egyesült Államok külpolitika lépései iránt, és együttműködőbb a szigorú amerikai nemzetbiztonsági rezsimek európai alkalmazásában.

De érdemes lesz figyelemmel kísérni azt is, hogy a francia közvélemény hogyan reagál arra, hogy a szíriai-iraki válságövezetet állítólag megjárt elkövetők ugyanakkor maguk is olyan milíciákkal álltak kapcsolatban, amelyek támogatásában és kiképzésében szerepet vállal az USA, Katar, vagy éppen Törökország.”