A terrorakciókat általában egy, a biztonságot és a „nemzeti egység”-et előtérbe helyező diskurzus követi, amely – egy időre legalábbis –, elterelheti a figyelmet a gazdasági nehézségekről.
„Franciaországért 2012 óta aggódnak, hogy ő lesz a következő Görögország - ez a hangulat persze hitelezői nyomásgyakorlást is tükröz. Ebben a helyzetben nem érintette jól a francia államot, hogy a krími válságot követő szankciók miatt lemondani kényszerült az Oroszországba irányuló nagy értékű katonai exportjáról, amely az indiai hadiipari megrendeléseit is veszélybe sodorhatja. A dél-keleti uniós tagállamok mellett Hollande elnök is szorgalmazta az Oroszország elleni szankciók enyhítését.
Mindeközben gőzerővel folynak az USA-EU szabadkereskedelmi megállapodások, amelyben a Hollande-kormány nem bizonyult a legkönnyebb partnernek, sőt, a franciák az eddig titkos tárgyalások transzparenciáját is követelték. A tárgyalások menetétől nem függetlenül az Egyesült Államok ügyészsége súlyos pénzbüntetést szabott ki a BNP-Paribas -,Franciaország egyik legnagyobb bankjának - amerikai leányvállalatára. A francia kormány reakciója szerint ez veszélyeztetheti a szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokat is.
A terrorakciókat általában egy, a biztonságot és a »nemzeti egység«-et előtérbe helyező diskurzus követi, amely, - egy időre legalábbis - elterelheti a figyelmet a gazdasági nehézségekről és erős állami fellépést is igazolhat. Az sem kizárt, hogy a merényletek nyomán Franciaország megértőbb lesz az Egyesült Államok külpolitika lépései iránt, és együttműködőbb a szigorú amerikai nemzetbiztonsági rezsimek európai alkalmazásában.
De érdemes lesz figyelemmel kísérni azt is, hogy a francia közvélemény hogyan reagál arra, hogy a szíriai-iraki válságövezetet állítólag megjárt elkövetők ugyanakkor maguk is olyan milíciákkal álltak kapcsolatban, amelyek támogatásában és kiképzésében szerepet vállal az USA, Katar, vagy éppen Törökország.”
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Csak meg ne sértődjenek, amikor erre felhívjuk a figyelmet a jobboldalon.
A műsorvezető úgy véli, miközben a véleményrovat Trumpot kritizálja a békefolyamat előmozdításáért, a híroldalak szándékosan hallgatnak az ukrán belső korrupcióról.
A valóság egyszerű kimondásával sikerült brutálisra a miniszter reakciója.
